Csók egy platánfa alatt

6. fejezet

Életem legrosszabb hetei következtek. Iszonyatosan hiányzott Peti. Ő se keresett, én sem kerestem.

Ma ZH-zok utoljára, a téli szünet előtt. Nagyon nehéz volt rá felkészülnöm, hiszen folyton csak Peti jár a fejemben.

Reggel eléggé nyomott hangulatban keltem. Nagy nehezen felöltöztem, majd összepakoltam a cuccaim, és elindultam.

Beléptem az előadóba, és nagyon izgultam, mivel hiába tanultam nem igazán tudtam semmit.

A ZH végeztével kicsit csalódottan jöttem ki a teremből. Eléggé elrontottam, de egyszerűen nem tudtam koncentrálni. Csak az járt a fejemben hogy, hogyan kaphatnám vissza Petit.
Rájöttem hogy nem ő volt a hibás, hiszen nagyon részeg volt. Én reagáltam túl, de egyszerűen nem megy ki a fejemből az a kép amikor Peti egy másik lányt csókolgat.

A fiúkkal már rég nem próbáltunk, így itt sem volt alkalmam találkozni Petivel.
Viszont most megbeszéltük,hogy még próbálunk egy utolsót az évben.

Este 6-ra beszéltük meg hogy találkozunk a próbateremben. Iszonyatosan ideges voltam hisz, most először találkozok Petivel, mióta ez a megcsalósdi  történt.
Nagyon szégyelltem magam, amiért így kiakadtam szegényre.

Remegve öltöztem fel. Egy fekete farmert és egy bordó inget vettem fel, meg persze a szövetkabátom.
Akaratlanul is gyorsan szedtem a lábaim. Ahogyan közeledtem a próbateremhez, annál jobban dobogott a szívem.
Mikor végül oda értem, megtorpantam az ajtó előtt.
Megpróbáltam lassan és egyenletesen lélegezni. Majd vettem egy jó nagy levegőt, és benyitottam.
Tudtam hogy már mind ott vannak, mivel egy kicsit később érkeztem.

Kitárult az ajtó, majd körülnéztem.
-Szia Barni!-köszöntöttek, de én a szememmel csak az én kis szépfiúmat kerestem.
-Barni!? Minden rendben?-kérdezte aggódóan Zsoma.
-Peti hol van?
-Nem mert eljönni mert szégyellte magát a múltkori eset miatt.-Mondta Bálint.
-És ezt honnan tudod?
-Rengeteget voltunk fent nála.
-Igen, és nincsennek túl jó híreink.
-Ugye nem történt semmi baj?
-Hát,-kezdett bele mondandójába Giorgio-nagyon sokat sír, és vagdosta is magát meg hát az italt sem veti meg mostanában. Ezért amennyit csak tudtunk ott voltunk nála, nehogy valami nagyon nagy hülyeséget csináljon.
-Nagyon hiányzol neki, és utálja magát amiatt, hogy így megbántott.
Ekkor már, hullottak a könnyeim.
-Az én hibám, miattam szenved.
Zsoma odaült mellém, majd a vállamra tette a kezét.
-Nem, egyáltalán nem a tiéd! Ez egyszerűen így alakult.
-De, az én hibám, ha nem sértődök meg akkor nem bántja magát.
-Barni, nyugi! Próbálj meg nyitni felé, és idővel újra kibékültök.

Végül is egy percet sem próbáltunk, hanem egész este beszélgettünk.
Amikor hazaértem, beestem az ágyamba, és csak zokogtam. Majd megevett a lelkiismeret furdalás, amiért Peti miattam bántotta magát. Annyira hiányzott a mosolya, ahogyan hozzám bújt, a szemei, az illata, minden porcikája.
Hirtelen eszembe jutott hogy mi van ha megint bántja magát, iszonyatosan elkezdtem aggódni érte.
Gyorsan felkaptam magamra a kabátom és a bakancsom, és amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem futni Peti háza felé. Messze lakott, de nem érdekelt. Látni akartam.
Kb. egy 20 perces sprintelés után már ott voltam. Előttem valaki pont bement a kapun, szóval pont be tudtam jutni. Rohantam fel a lépcsőn, egészen lakásáig.
Bekopogtam, eközben a torkomban dobogott a szívem. Este 11 volt, ezért nem voltam benne biztos hogy ébren van.
Az első kopogásomra nem jött válasz, bekopogtam még egyszer, de már sokkal erősebben.
Nem jött válasz. Végül felhívtam Bálintot.
-Szia Barni!
-Szia, bocs hogy zavarlak de itt állok Peti ajtaja előtt de nem válaszol a kopogásomra, és nagyon aggódok hogy valami baja esett.-mondtam kétségbeesetten.
-Nemrég írt, hogy elutazott a szüleihez, szóval ne aggódj nincs semmi baja.
-Huh, akkor jó. Nagyon megijedtem hogy megint bántja magát.-mondtam remegő hangon.
-Nyugi haver, majd karácsony után találkozzatok, és majd ott mindent megbeszéltek.
-Gondolod hogy újra kibékülünk?
-Igen, persze.Hisz végtére nem haragszotok egymásra, csak szerintem mindketten szégyelltek egymás szemébe nézni a történtek után.
-Én biztosan nem haragszok rá, de mi van ha ő igen?
-Már hogy haragudna rád? Azért bántja magát mert hűtlen volt veled, azzal az emberrel akit mindennél jobban szeret. De most menj haza, már nagyon késő van!

Miután letettük a telefont el akartam indulni, de nem ment. Valami mintha ott tartott volna. Mindennél jobban szerettem volna most látni Petit. Még életembe nem hiányzott ennyire valaki, mint akkor ott ő.

<3333