Csók egy platánfa alatt

5. fejezet

Már 1 hónapja együtt lakunk Petivel.
Úgy érzem életem egyik legjobb döntése volt, hogy hozzá költöztem. Teljesen belezúgtam ebbe a szépfiúba. Volt már egy- két barátnőm, de még egyikbe sem voltam ennyire szerelmes mint belé.

Szombat volt. Én előbb felébredtem mint Peti.
A mellkasomon feküdt, de nem ébresztettem fel, hanem néztem ahogyan alszik.
Gyönyörű volt, nem értem, hogy nézhet ki valaki a nap 24 órájában ennyire jól.

Kinyitotta szemeit, és rám nézett.
-Jó reggelt, életem!
-Jó reggelt!-mondta még egy kicsit álmos hangon.

Gyorsan összekaptuk magunkat, hiszen a faszikkal megbeszéltük, hogy 10-kor próba.
Elindultunk a próbaterem felé, ami egy kicsit messze van Peti házától, ezért a tömegközlekedést kellett igénybe vennünk.
Egy kb. 15 perces villamosút után leszálltunk, és még egy 5 perces séta után megérkeztünk.

A fiúk már mind ott voltak.
-Megérkeztek a mi gráciáink!-kiáltott Ati.
-Hülye...
-Jó, akkor hogy mindenki itt van kezdhetnénk a próbát!-szólt közbe Bálint.
Elsőnek a "Kreolkék pillanatok"-at játszottuk.
Azonban hamar meguntuk a zenélést, és inkább beszélgettünk. Egyszer csak Giorgio felvetette hogy elmegyünk-e bulizni.
-Nekem oké.
-Én is ráérek.
-Mi is megyünk!-szóltunk egyszerre Petivel.
-Te nem jössz, Zsoma?
-Én nem érek rá, hétfőn ZH-zok, és még semmit nem tanultam.

......................................................................................

Petivel olyan 7 körül elkezdtünk készülődni.
Egy belvárosi szórakozóhelyen beszéltük megy hogy találkozunk.
Elindultunk, és megfogtam Peti kezét.

Mikor odaértünk bementünk egy eléggé nagy helyiségbe. Bálint már ott volt.
-Sziasztok!
-Szia, Bálint!
Nem sokkal később a többiek is megérkeztek.

Nagyon jól indult a buli, ittunk egyet, majd kettőt, aztán még kitudja mennyit.

Megszólalt az ABBÁ-tól-"Dancing queen".
-Gyere, táncolni!-ragadta meg a karomat Peti.
Átvergődtünk a bulizó embereken, majd megálltunk, és Peti a nyakam köré fonta karjait, én pedig a derekára tettem a kezeim.
Így táncoltunk át egy csomó számot, mindaddig amíg meg nem szólaltam:
-Elmegyek mosdóba, ha nem baj.
-Seeemmi bajjj. Majd elleszek én itt.
Elbaktattam a mosdóig, ahol elegánsan telehánytam az egyik wc-t. Ezek után már egy picit jobban voltam, és talán nem is voltam annyira bebaszva, mint azelőtt.

A tánctérhez érve szememmel elkezdtem Petit keresni. Mivel elég sok ideig voltam távol, ezért már sokkal kevesebben voltak.

Nem kellett sok idő megtalálni, hiszen egy lánnyal táncolt. Én egyhelyben álltam és néztem őket.
De csak ezután jött a feketeleves. Megcsókolták egymást.
Mintha kést döftek volna a szívembe.
Bálint látta hogy nagyon meredten bámulok valamit ezért odasietett hozzám. (Ő józan volt)
-Haver, minden rendben?
Nem válaszoltam neki, csak egy kissé kinyújtottam a kezem, és Bálint is látta már hogy miről van szó.
Még mielőtt Bálint bármit mondhatott volna en elfutottam. A lehető leggyorsabban ki akartam jutni az utcára. Szinte már futva mentem hazáig, és persze egész úton a könnyeimmel küszködtem.
A fiú, akit mindennél jobban szerettem, darabjaira törte a szívem.
A saját házamhoz siettem, hiszen nem akartam Petit látni. Semmi cuccom nem volt már ott, hiszen mindent átvittem Petihez.

Beestem az ágyamba, és csak zokogtam. Végül elnyomott az állom. Reggel a kaputelefon csörgésére keltem.
-Igen?
-Szia, Barni! Bálint vagyok. Felengedsz?
Választ már nem adtam csak kinyitottam a kaput.

-Szevasz haver!-lépett be az ajtón, majd jó erősen megölelt. Én már itt majdnem bőgtem.
Bementünk a szobámba és leültünk az ágy szélére.

-Tudom hogy mennyire szarul esett a tegnapi eset, de amint elmentél én elrángattam onnan, és mondtam neki hogy éppen most futottál el. Erre ő rögtön utánad akart szaladni, de nem hagytam mivel kurva részeg volt, és még a végén elcsapta volna valami. Utána hazakísértem, és egész éjszaka ott kellett vele ülnöm, hiszen csak zokogott hogy elveszít téged, meg hogy mennyire szeret.

Könnybe lábadtak szemeim, valahogy nem tudtam sajnálni, hiszen nagyon nagy fájdalmat okozott.
-Ha tényleg annyira szeretne nem flörtölgetne másokkal, sőt nem is smárolna.
-Jól van, megértelek, de azt is vedd figyelembe hogy rengeteget ivott, és nem tudott tisztán gondolkozni.
-Részegen a legőszintébb az ember.-tettem hozzá halkan. Itt tört el a mécses, zokogva borultam Bálint nyakába.
-Semmi baj, kell egy kis idő amíg ezt kihevered és Peti is átgondolja a történteket, és aztán minden olyan lesz mint régen.-próbált Bálint vigasztalni, de én csak jobban sírtam. Bálint még szorosabban megölelt.
Kb. este 6-ig beszélgettünk.
-Jól van Barni, most mennem kell. De légyszíves ne csinálj semmi hülyeséget!
-Hát, akkor szia!-köszöntem el tőle bánatos hangon.

Peti nem is írt, és nem is hívott. De jobb is, hiszen nem vagyok most rá kíváncsi.