Csók egy platánfa alatt

7. fejezet

Karácsonyra haza mentem a szüleimhez. Próbáltam leplezni szomorúságom, de ez nem nagyon sikerült.
Állandóan kérdezgették hogy, jól vagyok-e. Vagy hogy, "minden rendben van?"
Boldognak tettetem magam, de életem egyik legborzasztóbb karácsonya volt.

Minden pillanatban csak arra gondoltam hogy, vajon Peti most hogy van? Mit csinál? Mire gondol? Vajon most én is hiányzom neki?

Aztán jött a szilveszter.
Láttam hogy, Giorgióék megbeszélték a közös csoportunkban hogy elmennek valami házibuliba, de Peti nem reagált az üzenetekre. Aggódtam érte, de tudtam hogy otthon van a szüleinél, ahol nem eshet baja.

Nem volt semmi kedvem buliba menni, ezért úgy döntöttem hogy buli helyett, inkább átalszom a szilvesztert.

......................................................................................

Ma van december 31.-e. Semmi életkedvem nincs.
Egész délelőtt az ágyamban feküdtem. Csak kb. olyan 2 órakor jöttem ki a szobámból.
A nap hátralevő részében csak lézengtem a házban mint egy szellem.

Késő este, kb. egy órával éjfél előtt megcsörrent a telefonom. Azt hittem nem látok jól. Peti hívott.

-Sz-sz-szia Barni!?-szólt a telefonba egy halk, remegő hang.
-Szia...- szólaltam meg elcsukló hangon, de többet nem tudtam mondani, hiszen levegő után kapkodtam.
Ez után, csak annyit hallottam hogy Peti sír.

-Annyira sajnálom. Tudom hogy utálsz, és azt is tudom hogy mekkora egy hűtlen fasz voltam, de kérlek Barni, bocsáss meg!
-Nem, dehogy utállak. A világon téged szeretlek a legjobban.- ekkor már én is sírtam.- Nagyon hiányzol, Peti. Megőrülök nélküled!
-Tényleg nem haragszol?
-Nem dehogy is, magamra haragszom amiért ennyire megsértődtem rád.
-Kérlek gyere ide, látni akarlak!
-Most?!
-Igen, csak te kellesz. Meg akarlak csókolni!

Azonnal indultam a vonatállomásra. Csak annyit szóltam anyának, hogy meghívtak egy buliba. Nem volt lehetősége velem társalogni, hiszen rohantam.
Tudtam hogy fél tizenkettőkor megy vonat Pestre.
(Peti a szilvesztert már nem a szüleivel töltötte)

Amint a vonat befutott a keletibe, én már az ajtóban álltam. Leszálltam a vonatról és elkezdtem futni Peti lakása felé.

A háztömbhöz érve benyomtam a kapucsengőt, amibe egy szót se szólt csak felengedett.
Azt hittem hogy elájulok. Kettesével lépkedtem a lépcsőfokokon. Folytak a könnyeim, és a gyomromban pillangók repkedtek.

Végül felértem, az ismerős ajtó elé. Vettem egy hatalmas levegőt, majd bekopogtam.
Láttam hogy lenyomódik a kilincs, és vele együtt nyílt is az ajtó.

Mikor megláttam Petit a szívem majd kiugrott  a helyéről. Itt jöttem rá hogy én örökre vele szeretnék lenni.

Egy szót sem szóltunk, csak zokogva borultunk egymás nyakába.
Hosszú percekig álltunk az ajtóban, összeölelkezve. Messze a távolban pedig tűzijátékok durrogtak, aminek fénye megvilágított minket.

-Annyira hiányoztál!-mondta könnyek között.
Nem jött ki hang a torkomon, csak ajkaimat erősen az övéihez nyomtam.
-Peti én.. én nagyon szeretlek
Ekkor csak karomat megragadva behúzott a lakásába. Levetettem a bakancsom és a kabátom, ezután a kisírt szemű Peti kezeit a derekamra helyezte, ajkait az enyémhez érintette, majd el kezdett hátrafelé lépkedni, egészen a szobájáig.

Egyre hevesebben csókolóztunk, majd lekerültek rólunk a pólók. Óvatosan meglöktem Petit, amitől ő háttal az ágyra esett. Fölé hajoltam majd a nyakán kezdtem csókolgatni, ő pedig hátrébb döntötte fejét.
Kicsit megszívtam a nyakát, mire egy halk, de jóleső nyögés hagyta el torkát.
Ezek után felpörögtek az események.
A következő amire tisztán emlékszem az, az hogy a hasán fekvő Szépséget átfordítom a hátára és még párszor megcsókoltam a nyakát, majd szorosan átöleltem.

Ez az este ráébresztett hogy Petivel mi egymásnak lettünk teremtve, és sohasem hagyhatjuk el egymást.
Ja, és nem mellesleg arra is rájöttem hogy a békülős szexnél nincs jobb...(;