Csók egy platánfa alatt

4. fejezet

  A nyár hátralevő részét Petivel töltöttem. Majdnem minden nap nálam aludt.
Csodálatos volt vele kelni, és vele feküdni.

Viszont most kezdődik az ősz, ami azt is jelenti hogy az egyetem is. Megszakad a szívem ha arra gondolok hogy nem láthatom Petit minden nap.

Ma van az utolsó nap a szünetből. Petinek segítek összepakolni a cuccait, és hazakísérem.
Mikor minden cuccát összeszedett, odalépett hozzám majd a kezeivel átkarolta a nyakamat.
-Bárcsak örökké tartana a nyár, és veled lehetnék!
Engem már nem hagyott megszólalni, ugyanis ajkait az enyémhez nyomta. Viszonoztam a csókot, és majdnem egy negyed órán keresztül csókolóztunk.

Mikor Peti háza elé értünk, könnyek gyűltek a szemeiben. Én erősen magamhoz öleltem, ekkor már Peti zokogott.
-Semmi baj, nem Kínába fogok költözni, csak itt leszek a belvárosban. Meg amúgy is, ugyanarra az egyetemre járunk.-próbáltam vigasztalni.
-Jó, igazad van.-szipogta.
-Akkor én szerintem megyek, még nekem is össze kell szednem a cuccaim meg felkészülni holnapra.
Peti csak magához húzott, és megcsókolt.

Fájt otthagyni, de tudtam hogy bármikor találkozhatunk, csak éppen a tanulással és a vizsgákkal össze kell egyeztetnünk.
Jó na, kit akarok hülyíteni, bárcsak együtt lehetnék vele minden percben.

Hazaértem, és ledőltem az ágyamra. Egy órán keresztül a plafont bámultam. Semmi kedvem nem volt holnap egyetemre menni, és Peti is hiányzott.

......................................................................................

Pár héttel később már újra belerázódtam az egyetembe. Viszont volt egy hatalmas bajom, iszonyatosan rossz volt hogy Petivel nem lakunk együtt.

Este 7-kor értem haza, és 3 nem fogadott hívás várt Petitől amit nem vettem észre hiszen le volt némítva a telefonom.
-Szia, drágám! Miért hívtál?
-Tudunk most találkozni?
-Igen, persze.
-Jó, akkor 15 perc és ott vagyok!

Nem sokkal később csörgött a kaputelefon, és én felengedtem Petit.
Mikor felért a nyakamba ugrott, és szorosan megölelt. Mintha 10 éve nem találkoztunk volna.

Bejött a szobámba, és bele is vágott a mondandójába:
-Nem bírom ki hogy ne veled éljek, kérlek költözz hozzám!
-Hát, igazából nekem is borzasztó hogy nem lakunk együtt.
-Na, akkor?
-Jó, rendben van. Összedobálom most pár cuccom és a többiért majd valamikor visszajövök.
Peti annyira örült, hogy már potyogtak a könnyei.
Összeszedtem pár cuccom, és már indultunk is.
Lehet hogy kicsit könnyen belementem ebbe a kötözködésbe, de nekem is nagyon rossz volt hogy, nem volt mellettem. 

Puszika!<333333