Ép testben két lélek BEFEJEZETT

Áldozatok (10. rész)

"Mostanában csak azokat, akiket nem tudtam megmenteni."

Ahogy Harry látta elsuhanni a zöld fénycsóvát, rögtön kiáltott:

H: Hermione, Ron vigyázz! -de már késő volt. A fénycsóva Hermionéba csapódott, aki holtan esett össze a földön, és mire Ron feleszmélt a történésre, Harry már rég oda futott hozzájuk. -Hermione ne! Kérlek mondj valamit! -rázta a fiú kétségbeesetten a testet.

-Hermione kérlek ébredj fel! Nézz rám, mi történt vele Harry? -kérdezte a másik, miközben próbálta felfogni a történteket. Ron nem tudott sírni, az érzései a lány iránt erősebbek voltak. Ő egyenesen imádta Hermionét, szerelmes volt belé, boldogok voltak együtt. Karjaiba vette a törékeny testet és csak szorította és szorította míg Harry választ adott.

H: Eltalálta, Monstro halálos átka! Eltalálta! -mondta kiáltozva, mivel az érzelmek, amik elragadták akadályozták a gondolkozásban. Könnyei továbbra is megállíthatatlanul folytak, arca eltorzult a fájdalomtól. Mivel nem szándékozott egyikőjük sem mozdulni, de egy nagy nyitott téren álltak Perselus nehezen, de átvette az irányítást és elrángatta onnan Ront és megint egy fa fedezékébe ment.

H: Ezt most miért csináltad?! -üvöltötte neki Harry. -Nem hagyhatjuk ott!

P: Harry nagyon sajnálom, nem tehetünk semmit, de ne haljunk meg mi is! -mondta, miközben hangjában hallatszódott, hogy őt is mekkora megrázkódtatás érte. Akármit is mondott a lánynak a professzoraként már rég megbánta. Sajnálta Harryt, sajnálta Ront és szomorú volt Hermione halála miatt. Ő is gyászolt, de ő tudta, hogy kell a gyászban is életben maradni. -A csata után érte megyünk és elmondjuk a szüleinek, meggyászoljuk, eltemetjük őt. Ígérem.

Ennek hatására a fiú kicsit lenyugodott kicsit, de Ron nem hallhatta beszélgetésüket és majdnem kirohant, de Harry visszatartotta és hasonlót mondott, mint neki Perselus, amitől ő is inkább ott maradt. A fiúk sírva és dühhel telve, de felvették a harcot a halálfalókkal, akik egyesével hullottak.

-Hermione! Hermione! -rohant a halotthoz Ginny elkeseredetten. Egy halálfaló őt is eltalálta, amelynek hatására több sebből is ömleni kezdett a vére.

-Ginny, ne! -üvöltötte Ron, majd egy varázslattal leterítette a halálfalót.

H: Sectumsempra. -suttogta Harry maga elé a felismerését, miközben ő is odarohant a lányhoz.

P: Meg tudom gyógyítani. -mondta, majd bele is kezdett az ellenvarázslatba. A környékről hangos robbanás hallatszott, majd a Harry oldalán állók nagy csoportja szétrepült és sokan fel sem álltak. A sok ember ellenére mégis kevesen voltak a halálfalók ellen, akik erőszeretettel használták a halálos átkot, és most is sikeresen találtak el vele valakit. Miután Ginny sebei beforrtak, Harry ránézett a körülötte lévő káoszra. Hermione meghalt, Ginny megsérült, ők egyre fogynak. Lefagyottan nézett maga elé. Vesztettek, ezt biztosra veszi. Újabb robbanások hallatszottak, amelyek egy része halálfalókat is magukkal sodort.

A fiú összeszedte magát rémületéből, majd megszólalt:

H: Menj! Vidd Ginnyt, menekülj, mondd el a többieknek mi történt, én itt maradok és harcolok! Mondd meg, hogy Piton lelke bennem van. Menj már! -szólt Ronhoz, aki lassan elindult Ginnyvel a karjában, majd elmenekült.

P: Mit csinálsz?

H: Megmentem azt, akit még meglehet.

P: Harcolni szeretnél igaz? Akkor harcoljunk, ha az életünkbe kerül is. -mondta elszántan. Ezután Harry felállt és Perselus pedig felemelte a pálcát. -Ebbe az akcióba valószínűleg belehalunk, de tegyük meg, amit lehet. -mondta, majd a Florian Rosat használta halálfalók egy csoportján. 

A rózsatövisek rögtön kitörtek a földből, körülvéve a rosszakarókat gyilkos szorításba fogta őket, mivel Harry sosem látta ezt a varázslatot élőben, brutális gyönyörével elkápráztatta a fiút. A szárak tetején fehér rózsák nőttek, melyek addig szorították áldozatukat, míg vérük ki nem fröccsent, a cseppek hatására a virágok vörössé változtak jelezve a vérontást.

-Úgyis meghalsz Potter. Nincs értelme a próbálkozásaidnak, már itt a segítség! -mondta valaki mögötte, majd mire a fiú megfordult egy zöld fénycsóvát látott közeledni felé. Oldara vetődött és elkerülte a halálos átkot, de a maszkos halálfaló egymás után küldte őket, végül bemenekült a kunyhóba, aminek ajtaját egy robbanással nyitották tágra. Harry próbált egy varázslatot kiszórni, de hirtelen a halálfaló holtan esett össze. 

Perselus mit sem törődve ezzel kimászott a betört hátsó ablakon és menekülőre fogta. Az erdő egyre sűrűbb része felé haladt, ahol egyre nőtt a sötétség, majd egy közeli barlangba menekült. 

H: Ez annyira ismerősnek tűnik. -mondta meglepetten.

Ott először csend volt, majd lábak kopogása hallatszódott. Perselus egy Lumosszal körülnézett, majd mindketten meglepődtek attól, amit láttak. Pókok, óriási pókok. Ugyanazok, amelyekkel Harry második iskola évében találkozott. Több száz volt belőlük és vészesen közeledtek hozzájuk.

P: Most mégis mit tegyünk?

H: Nem tudom, öljük meg őket! -mondta a fiú, majd a pálcáját felemelve használta újra a második évében is használt varázslatot.

VÉGE

----------

Ennyi lett volna ez a könyv, remélem tetszett! Meg akarom adni a lehetőséget, hogy ti döntsétek el a történet végét, de, ha akarjátok, hogy befejezzem, azt egy külön könyvben fogom. Efféle kéréseteket nyugodtan jelezzétek, ha nem bírjátok ezt a "befejezést"! 

Köszönöm a rengeteg csillagot, olvasást kommentet! A kedves szavaitok nagyon jól esnek és ösztönöznek arra, hogy minél jobbat próbáljak nektek írni! Ha van valami, főleg Harry Potteres ötletetek, amit szeretnétek olvasni, de megvalósítani nem, akkor szívesen veszem, ha megkértek egy könyv megírására. Még egyszer köszönöm és sziasztok!