Coil (Yoongi ff/werewolf)

🌔1.rész🌖

Nia pov.:

Becsukott szemmel ültem a folyóparton a vízesés mellett, és hallgattam a víz csobogását, élveztem a nap melegét a bőrömön. Nyugalom volt. Rég nem volt már ilyenben részem. Csak én voltam és a gondolataim, amit most nagyon is élveztem. Mostanában a folyamatos nyüzsgés teszi ki a napjaimat, de egy cseppet sem bánom. Bevallom, néha fárasztó, és azt érzem, hogy kifutnék a világból 5 perc nyugalomért, de semmiért sem cserélném el ezt. Mindig is erre vágytam, mindig is ez volt a legnagyobb álmom, amiről sokáig azt hittem, hogy nem is lehetséges. De aztán a fahéj illatú alfa besétált az életembe másodjára is, és fenekestül felforgatott mindent. Másodjára is, hiszen még gyerekkorunkban találkoztunk először, amikor még minden rendben volt az életemben.

A szüleim akkor még éltek, ahogyan a falkám is. Minden tökéletesnek tűnt. A cica szemű kisfiú, aki a cseresznye virággal a kezében állt a vízesésnél, pont ott, ahol most ülök. Itt kezdődött el a történetünk. Majd évekkel később az emberek világában újra találkoztunk. Féltem tőle, mint ahogyan akkor minden alfától. Féltem, hogy ő is bántani, kihasználni akar, de pont hogy ő lett az, aki mindenkitől megvéd. Amilyen nehezen akartam őt közel engedni magamhoz, most annyira elválaszthatatlanok vagyunk. Ő az, aki az összes sebemet begyógyította, aki újra otthont adott nekem a világban, aki megtanított bízni és újra tiszta szívből, szinte már vakon szeretni. Bár mellette nem is nehéz, hiszen vele teljesen biztonságban érzem magamat. Mindig vigyáz rám, és igyekszik mindentől és mindenkitől megvédeni. Még néha saját magamtól is. És most már nem csak rólam gondoskodik.

A mellettem lévő bokrok hirtelen megrezdültek az idilli csendben. Barack és szegfűszeg illat csapta meg az orromat. Elmosolyodtam, és úgy tettem, mint aki nem vett észre semmit. Úgyis tudom, hogy mi fog következni, hiszen mindig ezt csinálják, bőven volt időm kiismerni őket.

Hirtelen kettő szőrgolyó csapódott nekem, és elkezdték nyalogatni az arcomat. Hangosan nevetve kinyitottam a szememet, és magamhoz öleltem a fehér és a fekete farkas kölyköket, akik lelkesen csaholtak tovább. Mind a kettő kölyköt szorosan öleltem, majd a buksijukat megpuszilgattam. A fekete kölyök kiszabadult az ölelésemből, futott pár kört örömében, majd vissza szaladt hozzám, és ismét bebújt a karom alá. A fehér kölyök ott maradt velem, és bebújt a nyakamba. Mindig ezt csinálja. Valószínűleg ezt tőlem örökölhette, hiszen én is mindig ezt csinálom az apjával. Meglepődtünk az apjával, mikor megláttuk a fehér bundát az első átváltozásnál, majd kiderült, hogy ő is gyógyító. Azt hittem, hogy ő is holdomega lett, de nem. Csak a bundám színét örökölte, meg a képességeim egy részét, de mint kiderült ez a képesség eleve jelen van a családom anyai ágában, csak nem annyira erős, mint az enyém.

A két farkaskölyök hirtelen elkezdett fülsiketítően vonyítani, és a vízesés felé kapták tekintetüket, ahogyan én is. A két kölyök kibújt ölelésem alól, és a felénk közelítő fahéj illatú fekete alfa felé szaladtak. Boldogan csaholtak, majd az alfához érve körbe ugrálták, aztán hozzábújtak, mire az alfa mind kettőjük fejecskéjén végig nyalt. A két kölyök ismét körbe ugrálta az alfát, majd vissza szaladtak hozzám, nyomukban a nagy fekete farkassal. Az alfa a vörös szemeivel fogvatartotta a tekintetemet. Lassan, komótosan lépkedett felém, majd közvetlenül előttem megált. A két kölyök közben ismét visszabújt a karjaim alá, és onnan várták, hogy az alfa végre oda érjen hozzánk. Az alfa közelebb hajolt hozzám, a nyakamhoz hajolt, hogy beleszagoljon a karamell illatomba, majd az arcom jobb oldalán végig nyalt, mire felkuncogtam. Az egyik karommal át karoltam a két kölyköt, a másik kezemmel felnyúltam az alfa fejéhez, majd el kezdtem simogatni a fejét, mire becsukta a szemeit, és jólesően felmordult. Az alfa kinyitotta a szemét, majd az orrát hozzáérintette az orromhoz. Elmosolyodtam az édes gesztusán. Fejével a házunk felé bökött, ezzel jelezve, hogy ideje hazamennünk.