Túl sok véletlen

1. Fejezet

Iza

8 évvel korábban

– Most komolyan engedik a szüleid, hogy egy 8.-os ballagás miatt tarts egy bulit? – kerekedett el a szemem miközben vártam a legjobb barátnőm, Via válaszát. A tágas rózsaszín szobájában hevertem rutinszerűen hanyatt az ágyon. Via pedig épp a klíma beüzemelésével bajlódott kezében a távirányítóval. Hiszen már hatalmas volt a hőség a korai nyár ellenére is.

– Naná, már nem az őskorban élünk! Csak ez a nyomorult klíma. – csóválta a fejét bosszúsan a távirányítót mutogatva felém.

Elgondolkoztam ezen a bulin. Az én szüleim minimum kitekernék a nyakam ezért. Habár jobban belegondolva, talán ha ügyesen csinálnám, észre sem vennék. Évente nagyjából két napot szánnak szeretett lányukra, azaz rám. Az egyik a születésnapom, ezt mindig megünneplik természetesen óriási nagy felhajtással, nehogy véletlenül valaki ne lássa, mennyire gazdagok. A másik a december 24.-e, karácsony estéje. Bár a mi családunkban ez az ünnep is csak a pénzről szól, ahol a nagybácsik, nagynénik, nagyszülők és nagyjából mindenki dicsekedhet kedvére. Idén a szüleim nagy sajnálatára kénytelenek plusz egy napot kihúzni a naptárukból, miattam. Ugyanis most szombaton fogok ballagni az általános iskolából.

– De teljesen egyedül? Se szülők se egy felnőtt nem lesz ott? – néztem rá csodálkozva. – Őszintén nem tudom mennyire jó ötlet egy halom nyolcadikos diákot egyedül hagyni, akik most a gimi előtt tervezik felfedezni a világot. Nyilván kakaót fogunk inni és hupikék törpikéket nézni a TV-ben. – magyaráztam a plafonra nézve.

–Nem. – nevetett fel – Azt azért nem – tartott hatásszünetet, mély levegőt vett és félve folytatta. – De ne akadj ki.

– Hallgatlak. – jelentettem ki, hasra fordultam, könyökölve megtámasztottam a fejem és vártam a választ, amit sejtettem.

– Levente és a haverjai. – hadarta megjátszott mosollyal miközben leült az íróasztala előtt álló forgószékre.

Bingó! Levente Via bátyja, akivel semmi bajom nincs, sőt remekül ki tudok vele jönni, hiszen amióta az eszemet tudom, ismerem. Egy kicsit olyan mintha az én bátyám is lenne. Viszont a baráti köre, na, az már kevésbé szimpatikus. Nem ismerem őket közelről, de folyton hallani a zűrös dolgaikról. Meg őszintén, melyik tizenéves éves lány ne érezné kellemetlenül magát a legjobb barátnője bátyjának haverjaitól?

– Értem, tehát anyukádék nem bíznak egy halom tizenöt éves diákban, ezért vigyázni fog ránk egy csapat huszonkét éves egyetemista srác. Tök normális.– horkantam fel hangosan, ahogy kimondtam.

– Bolond vagy! – vigyorogtunk egymásra – De hidd el, jó lesz! Ez lesz az első bulink kedves Szőke Izabella, úgyhogy egy kis pozitív hozzáállást, ha kérhetem!

– Igenis Pásztor Olívia! – tettem tisztelegve a kezemet a homlokomhoz. – És még én vagyok a bolond – Forgattam a szemeimet.

A mellettem heverő telefonomra pillantottam, ami délután négy óra ötven percet írt. Megígértem Mártának, a házvezetőnőnknek, hogy öt órára hazaérek. Mivel Viáékkal egy utcában laktunk bőven elég az a tíz perc, hogy nyugodtan hazasétálhassak. Feltápászkodtam az ágyról, megigazítottam a combomon meggyűrődött rövidnadrágom. Az iskolai válltáskámért nyúltam, már épp indultam volna amikor visszafordultam az asztalnál ülő Viához.

– Mégis mikor is lesz pontosan ez a szuper buli? – formáltam macskakörmöket az ujjaimmal a szuper szónál.

– Szombaton, a ballagás napján. Szerintem este nyolc körül kellene kezdeni. – mondta.