Túl sok véletlen

3. Fejezet 1. Rész

Iza

8 évvel korábban

Vásárhelyi Bálint. Mindössze ennyit tudtam róla, azonkívül, hogy még nem láttam tökéletesebb férfit nála. Az élénk kék színű szeme, ami úgy háborgott akár a tenger, és az izmos, tökéletesen kidolgozott felsőteste teljesen levett a lábamról.

Bár csak pár percre találkoztunk, akkor is elfutottam előle, mint egy félős kislány. Pedig nem ez vall rám.

Nem vagyok nagyszájú, csak őszinte, és általában a világ legnyugodtabb embere. Engem nagyon nehéz kihozni a sodromból vagy zavarba ejteni, leginkább az a bizonyos „leszarom típusú" csaj voltam. Éppen ezért lepődtem meg én is a reakciómon a pár nappal korábban lévő találkozásunk után.

Folyamatosan csak azon kattogott az agyam, hogy hogyan kellett volna cselekednem, vagy, hogy mit mondhattam volna még neki, esetleg mit lehetett volna teljesen másképp csinálni.

Sosem értettem azokat a lányokat, akik odáig vannak a tipikus "rosszfiú" pasikért, pláne akik játszadoznak egy másik ember érzéseivel.

Nos, már megértem őket.

Egyszerre gyűlölöm az érzést, amiért ennyire zavarba tud hozni egy olyan ember, akinek szíve sincs. Ugyanakkor, tetszik, mert megmutatta, mit jelent, ha valaki után olyan erős a vágyad, hogy mindent elfelejtesz magad körül.

Eddig ezt az érzést csak könyvekben vagy filmekben láttam, viszont most én is a saját bőrömön tapasztaltam meg.

A összehúzott szemöldökkel keresni kezdem őt a tömegben. A lenyugvó nap épp a szemembe vakít, ezért hunyorognom kell, ha látni szeretnék valamit. Nem tudom kinek és miért, de be akarom bizonyítani, ez az érzés valódi volt nem csak álmodtam.

"Itt kell lennie ma este."
"Csak legalább még egyszer had láthassam őt."

Hirtelen egy igazán vérpezsdítő, üde, férfi parfüm csapja meg az orromat. Mielőtt megfordulhatnék, hátulról egy idegen, hatalmas kéz súrlódik finoman a derekamnál.

Amikor az erektől kidudorodó, férfias, meleg kéz a hasamhoz ért és megpihent a bőrömön, azt hittem megfagy bennem a levegő. Annyira gyorsan vert a szívem, hogy éreztem a pulzusomat, amit most már valószínűleg ő is érez. Nem tudtam ki állhat mögöttem, csak reméltem, hogy ő az.

A másik kezével gyengéden a fülem mögé simítja a hajamat. érzem, ahogy az ujjai simogatva hozzáérnek az arcomhoz, miközben a jobb keze még mindig a pólóm szegélye alatt a hasamon pihen.

– Engem keresel kicsilány? – suttogott a fülembe egy mély, ércteljes férfihang.

"Téged!"

– Hiszen azt sem tudom ki vagy. – suttogtam én is halkan. Pedig pontosan tudtam, hogy Bálint áll mögöttem. Még mindig éreztem a meleg leheletét a fülem mellett, így akármilyen halkan is mondtam ki a hazug tényt, biztos voltam benne hogy, hallotta.

– Ne már! – nevetett fel, miközben levette a kezét a hasamról, hogy a derekamat fogva maga felé fordítson. Egy gyors, laza mozdulattal már szemben is álltam a gyönyörű kék szempárral. Még így, ruhában is elképesztő látványt nyújtott. Nem mellesleg pedig, irtó szexi gödröcskék jelentek meg az arcán miközben mosolygott.

– Úgy emlékszem, kettőnk közül te vagy az egyetlen, aki nem mutatkozott be Szőke Izabella. – kacsintott rám kacéran.

– Te.., Te mégis honnan tudod a nevemet? –húztam fel a szemöldököm.

– Egy kicsit utánad kérdeztem. – mondta ki szemrebbenés nélkül a szemembe.

– Mi az, hogy utánam kérdeztél? – emeltem fel a hangomat. – Utánam jársz, fogdosol, – néztem le a még mindig a derekamon pihenő kezére. – váratlanul megcsókolsz. – néztem vissza a szemébe – Kezdek félni tőled. – mondtam ki határozottan, miközben felszegett állal vártam a reakcióját. Valóban féltem, de nem tőle, hanem a saját érzéseimtől.

– Ó, azt jól teszed. – lobbant tűz a szemében.

"Nem. Én ehhez nem fogok asszisztálni. Drogozik, iszik, utcai bunyókba keveredik. Te nem ilyen vagy Iza! Már tudom, az érzés valódi. Vágyom rá, de ez nem jelenti azt, hogy ennél több lehet köztünk."

Egy egyértelmű mozdulattal mindkét kezemmel letoltam a derekamon megpihent kezeit.

Lehajtotta a fejét miközben lágyan ingatta és úgy vigyorgott.

"Azok a rohadt gödröcskék!"

Megfordultam, hogy elinduljak a másik irányba faképnél hagyva őt. Azonban még egy lépést sem tudtam tenni annyira gyorsan a kezem után nyúlt, pördített vissza és szorosan magához húzott.

Mire feleszméltem már csak két centiméter választotta el az ajkainkat. Ösztönösen összekulcsoltam a karomat a nyaka körül. Még erőteljesebben éreztem az orromba felkúszó, erőteljes parfümjének illatát.

– Kicsilány, Azt hitted másodjára is hagyom, hogy lelépj? – kérdezte olyan halkan, hogy csak én hallhattam a hangos zenétől.

Teljesen megfeledkeztem arról, hogy hol vagyunk, és hogy akár közönségünk is akadhat. Óvatosan elmozdítottam a fejem, hogy körbenézzek, de úgy tűnt mindenki el van foglalva a saját társaságával. Senki nem nézett ránk. Megkönnyebbülve visszafordítottam a fejem Bálint felé.

– Mondd, hogy te nem érzed ezt köztünk és békén hagylak, ígérem, bármennyire is akarlak. – nézett le hívogatóan a számra.

A keze a derekamról lassan a fenekem domborulatán siklott végig. Amikor elérte a végső pontot olyan esősen markolt bele az alfelembe, hogy egy apró nyögés hagyta el a számat. Erre a másik kezével az arcom felé nyúlt, kisöpört egy kósza hajtincset a szemem elől. Az arcomon hagyta a tenyerét miközben a hüvelykujját a számra tette, és játszott az ajkaimmal.

Lüktető, csillapíthatatlan érzés tört fel a combjaim között. Örültem, hogy mégis vettem fel melltartót, mert a mellbimbóim keményedése átütött volna a fehér pólómon és egyenesen a felsőtestéhez tapadtak volna.

Láttam a nyakán kidudorodó eret. Éreztem, ő is szaporábban veszi a levegőt. Még így, az én farmerszoknyám, és az ő fekete farmer rövidnadrágján keresztül is éreztem férfiasságának merevedését ahogy hozzám simult.

Nem csókolt meg. Még mindig az ajkaimat nézte és várta a reakciómat. Égett a szemeiben a vágy, amit én is annyira éreztem.

A fejemet elveszítve egy váratlan mozdulattal lábujjhegyre álltam, hogy felérjek a körülbelül százkilencven centis magasságához és elérjem az ajkait. Viszont még így is jóval magasabb volt nálam. Csak úgy értem volna fel hozzá, és tudtam volna megcsókolni őt, ha egy kicsit besegít és lehajol pár centit.

De nem hajolt le, csak mosolygott rám. Már meg is bántam a tervezett csókomat, így leengedve a sarkaimat ismét a földön álltam normálisan.

"Térj észhez!"
"Hiszen csak játszik veled te idióta!"
"Pont te fogsz kelleni egy ilyen dögös pasinak! "Valószínű!"

A reakciómat látva kirobbant belőle a nevetés és elengedett a szorításából.

– Az előbb még itt akartál hagyni. – ingatta a fejét mosolyogva miközben beletúrt a hajába.
Ahogy feszült rajta a fehér póló az izmos karja így még nagyobbnak látszódott.

– Na, mi lesz? Nem mondasz semmit? Azért ennyire félelmetes nem vagyok! – nézett rám összehúzott szemekkel.

"Ó, dehogynem!"

Miután erre sem reagáltam egy másodperc alatt megfordult és otthagyott szó nélkül.