Túl sok véletlen

3. Fejezet 2. Rész

Iza

8 évvel korábban

– Most komolyan itt hagysz? – kérdeztem széttárva a karomat.

Válaszra sem méltatott.

Időközben az égbolt besötétedett, már csak egy nagyon vékony csík látszódott a napsugarak nyomaiból. Bár a színes égők szépen világítottak, a funkciójuk inkább volt a hangulatteremtés, mint a jól láthatóság. így ha látni akartam merre sétál, nem veszíthettem szem elől.

A szemem a fenekére tapadt, ahogy a szűk nadrágban sétált.

"Mégis mennyit edz, hogy így néz ki?"
"Vajon fel tudna engem emelni?"

A legközelebbi asztalnál megállt. Belemarkolt a rágcsálnivalóval teli tálcába, kivett egy marék mogyorót, lazán összerázta a tenyerébe és a szájához emelte az öklét, amiből kipotyogtak a sós magvak.

"Hogy képes valaki arra, hogy még mogyoróevés közben is szexi legyen?!"

Felkapta az asztalon álló két üveg nyitott kólát és már sétált is vissza felém.

– Megszomjaztam. – mondta megrándítva a vállát és a szájához emelte az üveget, közben pedig felém nyújtotta a másik bontott üdítőt.

– Kösz nem. Nem fogadok el drogos, dögös férfiaktól italt, akik kanosak. Ki tudja mit tettél bele? – tártam szét a karom visszatartott nevetéssel a reakcióját nézve. Láttam, ahogy a szénsavas üdítő a torkán akad és félrenyel.

– te most dögösnek neveztél? – kérdezte még mindig fulladozva.

– a drogos és a kanos jelző fel sem tűnt? – húztam el a számat.

– De.– válaszolta összepréselt szájjal, szűkszavúan. Megemelte a másik kezében lévő kólát is, amit nem fogadtam el tőle elsőre és beleivott.

– Na? – nyújtotta felém az üveget ismét – Ha mérgező, legalább ketten halunk meg. – jelentette ki poénosan, amire én is felnevettem vele együtt és elfogadtam az italt.

– Tudod, jól teszed, ha nem bízol a drogos és kanos férfiakban. – komolyodott el.

– Szóval igaz, hogy drogozol? – vontam kérdőre.

– Miért, ez ment a tegnap esti hírekben? – hökkent meg a kérdésemen.

– Nem, csak tudod, az emberek pletykálnak és te sem cáfoltad meg eddig.

– Most ne erről beszéljünk. – terelte el a témát – Az a másik szó, hogy is mondtad? –vágott olyan képet, mint aki gondolkozik – Áh, igen, megvan – emelte fel a mutatóujját –„kanos", az sokkal izgalmasabb. Mit gondolsz erről a szóról kicsilány? – kacsintott rám

– Mégis mit mondhatnék? – jöttem zavarba a kérdéstől.

"Elegem van, hogy akármit mond vagy tesz, abba én belepirulok."

– Meg akarlak dugni. – jelenti ki olyan természetesen mintha csak azt mondta volna, hogy az ég kék a fű meg zöld. Most az én torkomon akad meg az édes üdítő. Döbbenetemben azt sem tudom, kiköpjem, vagy inkább nyeljem le.

Miközben várja, hogy hogyan fogok reagálni a mondatára, a szemével szinte felfal. Szemérmetlenül elkezd lefelé vándorolni a tekintete az arcomról. A fehér felsőmön átütő melltartó vonalánál időzik, mintha sajnálná, hogy nem láthat többet. Még egyszer hálát adok saját magamnak, amiért nem voltam bátrabb és melltartóban jöttem.