Túl sok véletlen

2. Fejezet 1. Rész

                                        Bálint

                              8 évvel korábban

– Tudod mit? Meggondoltam magam, mégis ráérek szombaton. –mondtam a haveromnak, Leventének, miközben magamra kaptam a trikómat is, ahogy beértem a szobájába.

Egy hideg frissítő zuhany után végre tisztán, friss ruhában. Alig vártam, hogy víz érje a bőrömet. Anyám írt egy sms-t, hogy otthon csőtörés van és oldjam meg a zuhanyzást máshol, így kötöttem ki edzés után itt.

  Már csak az agyamból kellene a mocskos gondolatokat kurva gyorsan kitörölni. Úristen az a csók mi volt az előbb. Legszívesebben belemarkoltam volna abba a brutál seggébe és addig dugtam volna, amíg a saját neve helyett is az enyém jut eszébe. Talán még sosem jöttem egyetlen csóktól ennyire izgalomba, pedig még csak nem is ismerem ezt a csajt. Kár, hogy csak tizenöt éves. De hülye nem vagyok, nem fogok egy kiscsajt megbaszni, mert épp rohadt kanos vagyok. Azért ekkora fasz nem vagyok . Remélem.

– Na, mi van? Kimosta az agyad a zuhany? – röhögött ki a haverom ezzel visszarángatva a jelenbe, elhessegetem a gondolataimat. – És mi lesz a "szarrá iszom magam és legalább öt csajt megdöngetek" terveddel? – idézte szóról szóra a korábbi szavaimat.

– Dugulj el! – morogtam rá. – Az élet nem lehet mindig szép. – tártam szét a karjaimat vigyorogva.

A haverom rosszallóan nézett rám. Tudtam, hogy utálja, ha iszom, vagy ha keményebb cuccot tolok. Az utóbbi időben már inkább el sem mondtam neki.

– Egyszer biztos megváltozom. – feleltem a vállamat megrándítva.

– Aha, kár, hogy már most késő. – próbált bűntudatot kelteni bennem – Ha így folytatod, két év múlva ott állok a sírod fölött és azt mondom, hogy „Én megmondtam, bazdmeg" – egymáshoz rakta a két tenyerét, mint aki imádkozik – Ámen. – mondta ki a végszót.

– Muszáj a bazdmeget is hozzátenned? – forgattam a szememet.

– Örülök, hogy megragadtad a lényeget. – tapsolt meg.

Ezerszer megfogadtam már, hogy leállok, de egyszerűen nem megy. Amikor az ember belekerül ebbe a körforgásba baromi nehéz kiszállni. Olyan, mint a cigi, először elszívsz egyet, nem tetszik, sőt kiköpöd tőle a tüdődet, mégis elszívsz még egyet és aztán még egyet és ez így megy tovább, amikorra észbe kapsz már láncdohányos vagy.

– De most már tényleg érdekel mitől döntöttél úgy, hogy mégis remek szombat esti program lenne bébi csőszködni. Szóval ki vele mit műveltél megint? – nézett rám lesajnálóan a haverom.

– Hé, ne gondolj már semmi rosszra, tudod, hogy szeretlek barátom! Melletted vagyok a bajban! – bokszoltam a vállába. – De kitudja, talán jól elleszünk itt a csajokkal. – erre úgy elfintorogta magát, hogy kirobbant belőlem a nevetés.

– Te beteg vagy, ez nem vicces. Mondd, hogy nem a húgom az! – üvöltötte már vicc nélkül.

– Ne már, hogy feltételezhetsz rólam ilyet. Nem vagyok hülye.

– Ezzel nem nyugtattál meg. De feltételezzük azt, hogy hiszek neked. Megígéred, – kifújta a levegőt és mélyen beszívta mielőtt folytatta volna. Ez nem túl jó jel. – Szóval,– kezdte újra – megígéred, hogy nem fogsz egyetlen nyolcadikos, tizenöt éves csajt sem az ágyadba hurcolni? Kérlek!

– Persze. – mondtam komolyan, és úgy is gondoltam. Nem hiányzik nekem sem a dráma. Szüzességeket meg pláne nem veszek el. Ez alapszabály. Egyszer fordult elő, a csaj az óta is üzenetekkel bombáz. Tanultam a hibámból, azóta mindig őszintén elmondom az összes csajnak, akivel lefekszem, hogy számomra ez csak szex nem több.

Nem célom szíveket összetörni, még ha egy baromnak is álcázom magam. A valódi énem ennél érzékenyebb.

– Lépek. – jelentettem ki hirtelen megszakítva a gondolataimat. – kösz a zuhanyt bro! – nyújtottam az öklömet egy öklös pacsiért.

– Amúgy hogy hívják a húgod barátnőjét? Tudod azt a barna hajú csajt? – csúszott ki a számon, de már meg is bántam.

– Miééért? – nézett rám gyanakvóan Levente. – csak nem ő az oka, hogy szabaddá tetted a szombat estédet? – vizslatott tágra nyitott szemmel.

– Csak összefutottunk, amikor elment. Útban voltam neki, gondoltam bocsánatot kérek szombaton. – magyarázkodtam. – De ha már így kérdezed tényleg jó a csaj. – vallottam be.

– Iza, Szőke Izabella. Az apja Szőke Balázs. Övé a Blond-Bau vállalat, ahol, ha jól tudom, az apád is dolgozik. Rohadt sok pénze van a csávónak, és nem túl barátságos ember. Úgyhogy ha ajánlhatom, keress magadnak más numerát, mert az apád munka nélkül te meg szívverés nélkül fogod végezni. – közölte szemrebbenés nélkül.

– Jól van, vettem! – bólintottam határozottan. – Na, tényleg húzok, kösz mindent. Akkor holnap!
Csövi! – köszöntem el és ismét nyújtottam a kezem.

– Cső! – bokszolta bele ő is a kezét az öklömbe.