Gyönyörű és mérgező / Befejezett

Negyedik fejezet

Luisa Grimaldi

Október 13. péntek

Tegnap este óta vagy ezerszer elkezdtem üzenetet írni Arthurnak, de állandóan beijedtem és inkább kitöröltem. Mégis mit akarok én művelni? Jó ötlet összehaverkodnom vele? Felsóhajtottam, majd tovább fogyasztottam a reggelimet. Anya szembe ült velem, apa pedig középen foglalt helyet a hatalmas asztalnál. Leonard pedig mellettem itta a kávéját.

- Mi a baj? –kérdezte apa, mire felkaptam a fejem. Basszus nem akartam felkelteni magamra a figyelmet.

- Semmi –ingattam meg a fejem.

- Ma terveztek valamit? –kérdezte anya, mire felnéztem.

- Hozzám jön Mrs. Blonde –feleltem.

- De a délutánod szabad, nem? –vonta fel a szemöldökét anya.

- Igen –vontam vállat.

- Elmehetnénk randizni –dobta fel a csodás ötletet Leonard.

- Basszus mégse érek rá –játszottam a hülyét, mivel eszemben sem volt Leonardot hallgatni egész délután.

- Mi dolgod lesz?

- Edzőterembe megyünk Amandaval –vágtam rá a hazugságot.

- Te edzeni akarsz?

- Miért olyan meglepő? Rám férne –vontam vállat.

- Oké, akkor majd holnap –válaszolta Leonard.

- Eljöhetsz velem teniszezni –mondta apa Leonak és őszintén nem örültem amiért apámmal ennyire jóba vannak. Mégis miről tudnak beszélni? Hogy zöld a fű az ég meg kék?

- Benne vagyok –vágta rá Leonard, én pedig úgy döntöttem, hogy mégsem kell reggeliznem olyan sokat.

- Én megyek, még pár oldalt elolvasok az irodalom könyvből –töröltem meg az ajkamat és a kezemet a ruha szalvétával, majd illedelmesen felálltam és otthagytam őket.

A szobámba menet elővettem a mobilomat, és ismét hezitálni kezdtem. Basszus írnom kellene neki! Rámentem a nevére, majd hirtelen a hívás gombra nyomtam.

- A francba! –szakítottam meg gyorsan a hívást. Ahogy kilépett a telefonom a hívásból, kifújtam a levegőt. Hogy lehetek ennyire béna? A következő pillanatban a telefonomon kijelzőjén megjelent Arthur neve. A gyomrom összerándult. Felvegyem? Nem! Nem vehetem fel, ez nagyon gáz... Hagytam, hogy végig csörögjön és leültem az íróasztalomhoz.

Arthur Leclerc: Mit szeretnél ezzel elérni, hercegnő?

Az üzenet hirtelen villant fel, és az eddigieknél is jobban égett a fejem. Szinte sírhatnékom volt annyira hülyén éreztem magam. Idegességemben inkább átültem az ágyamra, és közben próbáltam nem megsemmisülni.

Luisa Grimaldi: Véletlen hívtalak.

Arthur Leclerc: Igen? És miért nem vetted fel?

Luisa Grimaldi: Miért kellett volna?

Arthur Leclerc: Fura vagy.

Remek most már furának is tart! Ez egyre jobb, de komolyan! Oké, inkább szeretnék elsüllyedni!

Luisa Grimaldi: Ne haragudj.

Arthur Leclerc: Miért haragudnék? Mondjuk tényleg van rá okom, mert nem írtál.

Luisa Grimaldi: Nem volt időm.

Arthur Leclerc: Mi dolgod volt?

Luisa Grimaldi: Hát ilyen hercegnős dolgok.