Gyönyörű és mérgező / Befejezett

Kilencedik fejezet

Luisa Grimaldi

Október 16. hétfő

Kora reggel két ölelő karban ébredtem. Az illata beterítette a körülöttem lévő teret. A hátam az ő testének simult, és felmelegítette a bőrömet. Szembe fordultam és az állával találtam magam szembe, merészkedtem egy puszit nyomni a bőrére.

- Jó reggelt, Hercegnő! –mosolyodott el, és csukott szemmel ejtette ki a szavakat.

- Nem kellett volna itt aludnod –suttogtam.

- De megtettem –túrt a hajamba.

- Menned kellene, mielőtt még mindenki felébred –mondtam, de közben annyira szerettem volna, ha itt marad és tovább ölel.

- Ma este is átjövök, rendben? És elfoglak kényeztetni –gördült felém magasodva, és a lábaim közé furakodott.

- Ha ilyeneket mondasz akkor mégis, hogy bírjam kivárni az estét? –incselkedtem vele és közben bizsergést éreztem lent.

- Pillanat –húzódott le hirtelen.

- Ne, Arthur! –kaptam szívrohamot, de ezzel egy időben az ajtómon is kopogtattak, mire Arthur ledobta a takarót rólunk.

- Luisa, ébren vagy? –Leonard hangja a levegőbe hasított. Arthur pedig a lábaim között felhúzódott.

- Elkell menned –suttogtam, majd hirtelen kinyílt az ajtó, Arthur pedig kiugrott az erkélyemre.

- Oh, szóval ébren vagy –jött beljebb az engedélyem nélkül. Még ő is pizsamában volt, de a haja, mint mindig rendezetten állt.

- Bocsánatot akartam kérni a tegnapi miatt –mondta, mire felhúzott lábbakkal betakartam magam. Még véletlenül sem akartam, hogy hozzám érjen és biztonságosnak éreztem magamon a takarót, pedig amúgy semmit nem ért volna, ha esetleg bántani akarna.

- Rendben –biccentettem, közben pedig az erkély felé néztem, ahol Arthur állt.

- Majd reggeli után beszélünk, rendben? –mondtam végül, és a szívem zakatolt. Menj már el, a fenébe is!

- Oké –bólintott, majd nagy szerencsémre kilépett a szobából és becsukta maga mögött az ajtót. Arthur visszalépett a szobába, és felkapta a cipőjét.

- Ugye nem akarsz megbocsájtani neki? –kérdezte, és morcosnak tűnt.

- Dehogy, viszont nem kopott volna le, ha makacskodok –sóhajtottam, és én is felálltam az ágyamról.

- Este akkor jövök –mondta, és puszit nyomott a homlokomra, majd az ajtóm felé vette az irányt, másodpercekkel később pedig egyedül maradtam a szobában.

Arthur Leclerc

Már éppen kiléptem volna az ajtón, amikor köhintettek a hátam mögött. Mondanom sem kell frászt kaptam, és mint egy kisgyerek úgy fordultam a hang irányába. Mr. Grimaldival találtam magam szembe, és nem akartam elhinni, hogy lebuktam. Basszus csak elsőnek szöktem be Luisahoz és máris elszúrtam.

- Mr. Leclerc, jöjjön igyon meg velem egy kávét –bökött a konyha másik kijáratára.

- Rendben –motyogtam, és konkrétan úgy lépkedtem a magas férfi után, mintha a halálomba menetelnék.

- Karen, két kávét hozzon az irodámba! –szólt oda egy nőnek, amikor beléptünk a hatalmas előtérbe. Keresztül sétáltunk rajta, majd egy kétszárnyas ajtón léptünk be. Az iroda inkább régi stílusú volt és sötét színek borítottak be mindent. Mr. Grimaldi intett, hogy üljek le az asztalával szemben álló bőr fotelba. Tuti kifog végezni.

- Megtudhatnám, hogy miért is vagy itt? –kérdezte, ahogy leült a székébe.

- Én... –kezdtem volna, de rögtön el is akadtam. Mit mondhatnék? Hogy beszöktem a lányához? Nagyon jól hangzik, de tényleg.

- Gondolom a lányomhoz jöttél, és nem Leonard haverja vagy –mondta, mire elhúztam a szám.

- Én kedvelem a lányát –mondtam ki, és magam is meglepődtem, hogy ezt hangosan kimondtam. Basszus tényleg nagyon bírom Luisa-t, sokkal jobban, mint amennyire kellene.

- Nincs bajom veled, Arthur –mondta, és meglepett, hogy így tudja a nevem.

- De nem lehetsz a lányom barátja, és ezzel szerintem tisztában vagy.

- Tudom –hajtottam le a fejem, mivel igaza volt. Ha Luisaval járni kezdenénk nekem abba kellene hagynom a versenyzést, és mindent, ami a motorsporttal kapcsolatos. Ez szabály a hercegségben, és mi Luisaval elvagyunk átkozva.

- Akkor mégis miért vagy itt? Nem hiszem, hogy felakarnád adni a karriered –fonta össze maga előtt az ujjait, és úgy nézett rám.

- Csak barátok vagyunk –mondtam, mire Mr. Grimaldi elmosolyodott.

- Persze, gondolom. – Hidd el jobban szeretném, ha te lennél a lányom férje, mint Leonard –folytatta halkabban, és meglepett ez az őszintesége. Mégis minek erőltetik, ha igazából nem akarják Leonardot a családban látni? Ennyire sok pénze lenne?

- Mindegy is, felejtsd el, amit mondtam –sóhajtotta, majd kinyílt mögöttünk az ajtó és a Karen nevezetű hölgy belépett egy tálcával, amin két kávéscsésze állt. Egyiket letette elém, a másikat pedig Mr. Grimaldi elé. Amint a nő kilépett a szobából, a férfi ismét megszólalt.

- Remélem egyetértünk abban, hogy többet nem jöhetsz ide –mondta, mire a gyomrom összerándult. Nem, nekem beszélnem kell előtte Luisaval.

- Igen –bólintottam végül, mivel más választásom nem igen volt. Képtelen lettem volna meginni a kávét, így csak felálltam. – Elmehetek? –kérdeztem.

- Igen –biccentett, majd elfordultam tőle és kiléptem az ajtón. Már éppen a főbejárathoz indultam volna, amikor Luisa megjelent, már felöltözve és egyszerűen csodásan nézett ki. Egy kötött krémszínű ruhában volt és sportcipőben. Komolyan Leonardnak konkrétan oda dobják a világ legnagyobb kincsét. Hogy lehet valaki ekkora mázlista?

- Mit kerestél apánál? –rémület végig futott az arcán, és ahogy közelebb lépett, felnézett rám.

- Lebuktunk –válaszoltam, mire kétségbe esett tekintettel nézett rám.

- Nincs gáz, nyugi –mondtam, mielőtt még pánikrohamot kapott volna.

- Ezt, hogy érted?

- Kedves volt, és nem volt dühös –túrtam a hajamba. – De nem jöhetek többet ide –ingattam a fejem.

- Valahogy máshogy megoldjuk –nyomta a tenyerét a mellkasomnak. Basszus tényleg velem akar lenni? Persze, ironikus az első csaj, akiért oda voltam a bátyám menyasszonya, most pedig akinél még intenzívebb érzéseim vannak, ő meg azért nem lehet az enyém, mert akkor a karrieremnek annyi.

- Nem lehet –húzódtam el.

- Mi? Azt mondtad akarsz engem! –kétségbeesetten nézett rám, és a mellkasom szinte fájt amiért elkell őt engednem.

- Nem, mármint igen így van... –kezdtem és tudtam, hogy olyat kell mondanom, amivel tényleg távol tudom magamtól tartani.

- De más csajoknak is mondtam már ezt... Ez csak egy kavarás –mutattam magunk közé, és tudtam, hogy összetörtem a szívét, még ha meg is állapodtunk abban, hogy barátok maradunk. Mindketten máshogy éreztünk és a ,,barát" szó mögé akartuk rejteni az érzéseinket.

- Rendben –fordította el a fejét, és tudtam, hogy teljesen elcsesztem mindent.

Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla