Gyönyörű és mérgező / Befejezett

Tizenötödik fejezet

Luisa Grimaldi

Október 24. kedd

Páróra választott el attól, hogy Arthurral lelépjünk Görögországba, de még volt pár elintézni való, így Arthur tíz előtt elindult a városba. Megbeszéltük, hogy a cuccaimért nem megyünk haza, mivel azzal csak rontottunk volna a helyzeten. Ezért Eloise volt olyan kedves, hogy egy-két farmert, pólót és fehérneműt is vásárolt nekem, amit tegnap este át is hozott. Nem mertem kilépni a lakásból, mert tartottam attól, hogy a szüleim rám állították az embereiket, hogy megkeressenek. Így jobbnak láttam, ha nem megyek ki az utcára, majd csak akkor, ha indulunk a reptérre. Míg Arthur elment, addig én a közösségi médiát böngésztem, ami tele volt velem és Arthurral, szinte csámcsogtak azon, hogy én lehetek az új barátnője. Ezzel együtt persze még inkább a figyelem középpontjába kerültem, ami azt jelentette, hogy rögtön észrevették, hogy a szokásos helyeimen nem jelenek meg, mint például a golf vagy a teniszklubban. Miközben az Instagramot pörgettem az ajtón hirtelen kopogtattak, amitől összerándult a gyomrom. Arthur nem mondta, hogy bárki is jönne hozzá. Újabb kopogás után felálltam a kanapéról és hezitálva, de elindultam az ajtó felé. Lehet az anyukája lesz vagy valamelyik tesója, nem? A faajtóhoz lépve elfordítottam a kulcsot, majd lenyomtam a kilincset és ahogy kinyitottam az ajtót, azonnal megbántam. A szüleim, mint valami fogadó bizottság úgy álltak előttem, én pedig még levegőt is elfelejtettem venni a látványuktól.

- Mit kerestek itt? –szakadt ki belőlem a kérdés.

- Te mit keresel itt? –vágott vissza anyu rögtön, és láttam rajtuk, hogy mennyire dühösek rám.

- Most azonnal velünk jössz –szólalt meg apa is, én pedig azonnal hátrébb léptem egyet.

- Nem megyek sehova, elegem van, hogy az egész életemet ti akarjátok irányítani!

- Ez egyáltalán nem igaz, Luisa! Mi csak jót akarunk neked!

- Ti magatoknak akartok jót! Soha nem érdekelt titeket, hogy én mit szeretnék!

- Össze-vissza beszélsz! Azonnal velünk jössz! –jelentette ki anya.

- Nem megyek! –de amint ezt kimondtam, mögöttük két testőr jelent meg, akik már régóta a családomnak dolgozott. Tudtam ez mit jelent és nem akartam elhinni, hogy komolyan ehhez folyamodnak.

- Fiúk –mondta anyu, mire a két pasas elindult felém, én pedig próbáltam becsukni rájuk az ajtót, de semmi esélyem nem volt.

Arthur Leclerc

Leálltam a ház előtt, majd ahogy kiszálltam, kivettem a pizzás dobozt is. Elindultam a társasházhoz, és a jó kedvemet egyszerűen nem tudtam elrejteni. Luisa kihozta belőlem a legjobbat és az, hogy mennyasszonyom lett, még inkább feldobott, sőt boldog voltam amiért igent mondott. Bár tudom, hogy más helyzetben nemet mondott volna, de éreztem és láttam rajta, hogy velem akar lenni. Beütöttem a kapukódot, majd felindultam a lakásomhoz. Ahogy az ajtóhoz értem bekopogtattam, mivel direkt itthon hagytam a kulcsot, de pillanatokkal később sem nyílt az ajtó.

- Luisa –szólaltam meg, és újra bekopogtattam. Ismét nem történt semmi, így lenyomtam a kilincset és az ajtó rögtön kinyílt. Azonnal beléptem és ahogy körbe néztem, a lakásban egyértelművé vált, hogy Luisa elment. Ez most komoly? A nappaliban lévő asztalon egy fehér papírlap állt, és szinte rögtön tudtam, hogy mi fog rajta állni.

„Ne haragudj, de ez mégse fog működni! A hercegséget kell választanom, ez a helyes döntés!"

- Nem, nem, nem! –ültem le a kanapéra, mert úgy éreztem mintha a föld megmozdult volna alattam. Amikor elmentem, semmi jelét nem adta annak, hogy nem akar velem maradni. Lehet túl sok voltam neki? Azonnal elővettem a telefonomat, és hívást kezdeményeztem, de csak egy idegen hang szólt bele, hogy a szám nem kapcsolható.

- A kurva életbe! –vágtam a sarokba a készüléket, ami nagy csattanással végezte a földön. 

Eléggé rövid fejezet lett, ne haragudjatok!❤️
Instagram: dkamilla_iroioldal

TikTok: dkamilla