Iskolai szerelem a tanárommal

12. rész

Nehéz a gyerekekkel bírni. Gai sok órát tanít, és mindegyiket én tartottam meg. Fárasztók. De milyen lehet egy babával? Már előre félek.

Már Sasukéhez tartottam, amikor egy lánycsoporthoz értem.

-Mi folyik itt?-kérdeztem.

Mindenki rám nézett, és bemutatott a kör közepére. Két fiú verekedett, és egy lány próbálta szét szedni őket.

-Elég legyen!-mondtam.

Nem fejezték be. Na erre mérges lettem.

Odamentem, és mind a kettő tarkóját megfogtam. Így is próbálkoztak.

-ELÉG LEGYEN!!-ordítottam.

Erre már abbahagyták.

-Mi volt a vita tárgya?-kérdeztem mosolyogva.

-Ez a faszkalap direkt kigáncsolt!-mutatott az egyik a másikra.

-Nem is igaz!-már megint kezdik.

-Fejezzétek be!-mondtam.

-Elnézést!

-MI FOLYIK ITT?!-kiálltotta a diri.

-Ők majd elmagyarázzák.-vonszoltam oda őket.

-Au, au, au! Ez fáááj!-mondták egyszerre.

-Na mi történt?-kérdezte.

-Ez a gyerek direkt elgáncsolt!-panaszkodott.

-Aha! Kérj bocsánatot!-mondta a másiknak.

-Bocs!

Ezután minden rendben ment. Elindultam Sasukéhoz.

-Szia!-néztem rá, belépve a tanáriba.

-Szia! Milyen volt?-kérdezte vigyorogva.

-Nem is tudod milyen nehéz!-ültem le a székére, miután lelöktem róla.

-Azé ne lökdöss!-morgolódott.

-Én is szeretlek!-pusziltam meg az arcát.

-Hééé!

-Mi az?

-Ide kérem!-mutatott a szájára.

-Jól van na!-csókoltam meg.

Ekkor valaki kopogott. Odament Kurenai, és kinyitotta.

-Jó napot! Uchiha Sasukét keresem. Azt mondták itt találom.-hallom meg Karin hangját.

Ezen csak felkuncogtam, erre meg kaptam a fejemre.

-Nem röhög, együtt érez!-morgott Sasuke.

-Igen, itt van! Mit szeretnél tőle?

-Beszélni.

-Én elbújok az irodádban. Hallgatózok, és ha baj van csak sikíts!-suttogtam, és megcsókoltam.

-Mindenképp!

Befutottam az irodájába, és hallgatóztam.

-Elnézést, veszélhetnék vele négyszemközt?-flegmáskodott.

-Én nem megyek ki!-mondta Kurenai.

-Akkor menjünk be az irodádba.

Erre én elbújtam a szekrényében. Pont beférek.

Hallodtam az ajtó nyitódását.

-Na Sasukeeee!-nyávogott.

-Mivan? Mit kerestél a házunknál?

-Csak szerettem volna veled beszélni!

-Aha! És miről?

-Bármiről!-öltelte át, és megakarta csókolni.

-Nekem már van feleségem, Karin! És nem is szeretlek!

-De miért nem?

-Mert én Sintiát szeretem!

-Miben más ő, mint én?

-Úgy, hogy én őt szeretem, és kész!

Erre Karin puffogva kiment.

-Hova bújtál?

-Ide!-léptem ki kuncogva.

Ezen csak nevetett.

Gyorsan eltelt a nap, és hazamentünk. Átöltöztünk, és lefeküdtünk aludni.