Csak most tudom milyen szeretni

4. Fejezet

- azt hiszem mostmár, indulhatunk keresni! - jelentettem ki.

Elindultunk, úgymond egy azt se tudjuk hogy hol kezdjük tudással de mégis nagyon reménykedtünk.

Egész nap az utcákat jártuk és semmi érdekeset nem találtunk.

- de ha part a neve, nem lehetséges hogy valami strand? - kérdezte Arisu

- hmm... nem tudom.- válaszoltam

- szerintem nézzük meg minden esetre. - mondta Arisu

- hát nem lesz nehéz dolgunk mert ha jól tudom három part van itt Tokióban. - válaszoltam, majd elindultunk a legközelebbi parthoz.

Mikor oda értünk nagy reményekkel sétáltunk a part felé, de semmit érdekeset nem találtunk.

Kicsit elbizonytalanodtam amit Arisu észre vett és nyugtatni kezdett.

- nyugi. Úgy is megtaláljuk, hidd el! - nyugtatott Arisu.

Egy kis reményt adott nekem Arisu, és továbbra is kitartottam, hisz nem lehetetlen megtalálni egy helyet. És amúgy is... ígéretet tettem, szóval továbbra is keresem.

Elindultunk egy másik partra ahol megint semmi... már épp indultunk volna el onnan is de egy hangzavar ütötte meg a fülünket.

Hallottuk hogy kiabál egy csapat fiatal egy kocsi mellett, ami láthatólag működik is.
Elkezdtünk hallgatózni de olyan óvatosan hogy véletlen se bukjunk le.

- jólvan. Menjünk vissza a partra.- mondta az egyik fickó a másiknak, amire én és Arisu egyből egymásra néztünk.

Beszálltak a kocsiba majd elindultak mi pedig Arisuval úgy futottunk utánuk mintha az életünk múlna rajta. Mikor már láttuk a partot megálltunk és elkezdtük ki fújni a levegőt. Szinte kiköptük a tüdőnket úgy futottunk .

Arisuval elkezdtük nézni a partot ahonnan hangos zene szólt.
- szóval ez lenne a part... - mondtam még mindig levegőt kapkodva.

Egy pillanat alatt valaki a fejünkre húzott valamit. Talán egy zsákot.  Elvitt minket valahova.  Elkezdtem pánikolni.

Nem tudom hogy hova visznek de nagyon reméltem hogy most nem megölni visznek.

A zsák lekerült a fejünkről, majd több ember vett minket körül. Amikor szét néztem megállt a szemem egy ismerős alakon. Chishiya.
Láttam rajta hogy ő is csodálkozik amiért itt ülök megkötözve.

- szóval... - kezdett bele az előttünk lévő férfi a mondatába.
- én lennék a kalapos, és úgy látszik ti lennétek a betolakodók. Megnéztem a kártyáitokat és úgy döntöttem hogy a kártyáitokért cserébe part tagok lehetnétek.- mondta

- és ez nekünk miért lenne jó? - kérdeztem.

- mert itt lenne esélyed vissza jutni a normális életbe. - válaszolta egyszerűen a kalapos

- deee, itt is vannak szabályok.
Mint például; bikini hordása kötelező! - mondta

- hogy tessék? - kérdeztem vissza

- ez hozzá tartozik a második szabályhoz, ami az lenne hogy erőszak itt tilos és a fegyvertartás. Szóval bikinibe esélytelen hogy rejtegetnétek valamit. Aztán a legutolsó szabály egyben legfontosabb, hogy minden kártya amit szereztek az a part tulajdoné. - magyarázta

- és ha azt mondom hogy nem egyezek bele? - kérdezte Arisu.

- akkor... meghaltak!- válaszolta teljesen érzéstelenül.

- rendben! Csatlakozunk. - mondtam

A kör kártya a zsebembe volt. Ezért szóltam hogy még egy kártya nálam maradt. Rám nézett a kalapos majd a kezét nyújtotta felém.