Csak most tudom milyen szeretni

6. Fejezet

- késő van... indulni kéne a partra. - szólaltam meg egy idő után.

Chishiya nem mondott semmit csak helyeselve bólintott.

Elindultunk a part felé ami megint kellemes csendben telt.

Amikor megérkeztünk a partra nem tudtam nem meg szólalni.

- nem kísérsz el a szobámig? Félek hogy Niragival szembe találom magam. - kértem őt a földet bámulva, féltem. Nem tudom mitől de féltem.

- de, úgyis arra megyek. - mondta

Egy kő esett le a szívemről.

Sétáltunk a szobám felé és Niragi szembe jött velünk. Igaz elment mellettünk de fogadni merek ha Chishiya nincs mellettem akkor megint megragad.

Ide értünk a szoba ajtó elé, mivel úgy éreztem sokat segített nekem ezzel az egy órával is Chishiya, ezért köszönettel tartozom.

- köszönöm! - fordultam Chishiya felé.

- ugyan! Semmit nem csináltam.- mondta

- nekem ezzel a semmivel is segítettél - mosolyogtam rá

- hát jólvan. Akkor majd még találkozunk! - mondta és már indult is el a folyosón, én pedig bementem a szobámba.

Ledőltem az ágyra és végig Chishiya szavai voltak a fejembe. Hogy lehet valakinek ennyire igaza? Kérdeztem magamtól.

Nem sokáig tudtam gondolkodni ugyanis az álom teljes uralma alá vett.

Másnap:

Mikor kinyitottam szemeim, a fény nagyon zavarta a szemem. Kicsit sok időbe de hozzá szokott a szemem, és készülni kezdtem a szokásos reggeli rutinomat követve. Zuhanyzók egy jó forró vízzel, és utánna felöltözöm. Ezt így is csináltam, mikor kiértem a fürdőből egyből kopogást hallottam.

- gyere. - kiabáltam.

Mikor ezt kimondta Kuina lépett be az ajtón aki egyből a bűnbánóan nézett.

- baj van?- kérdeztem tőle.

- nem dehogy. Csak neharagudj hogy tegnap ott hagytalak. - mondta
- és kerestelek tegnap is, csak nem voltál itt.- tette hozzá.

- dehogy haragszom. Csak feljöttem a szobámba ugyanis beszélni akart veled Chishiya. És sétálni voltam utánna, valószínű azért nem találtál. - magyaráztam neki

- ja, akkor jó. - mosolyodott el Kuina.

Én csak vissza mosolyogtam rá, majd leültem az ágyra.

- amúgy tegnap keresett téged Chishiya, megtalált? - kérdezte Kuina amire fel vontam a szemöldököm ugyanis Chishiya egy szóval nem mondta hogy amúgy keresett.

- i-igen. Megtalált.- válaszoltam.

- akkor jó. Mondta hogy bocsánatot akart kérni amiért elráncigált engem - magyarázta Kuina.

Elég érdekes ugyanis minden volt téma de ez pont nem.

Csak bámultam magam elé és gondolkoztam az egész dolgon... miért nem kért bocsánatot? Miért akart akkor megkeresni?

- Hina. - kapálózott előttem a kezével, hogy ki ábrándítson gondolatomból.

Sikerült is.

- amúgy... mit csinálsz ma? - kérdezte.

- szerintem semmit. - válaszoltam

- nem jössz este a medencékhez? - kérdezte.

- ühm... nem is tudom sokan vannak ott. - válaszoltam.