Ha mondok egy szót, annak értelmet keresel.
Ha elkezdek egy mondatot, befejezed.
Ha éneklek egy dalt, megtanulod a szöveget.
Ha írok egy verset, felolvasol te is egyet.
Lehet igazából nem létezel,
De nekem mindig igazi vagy.
Mindig itt vagy velem, hogy megfogd a kezem,
És a válladon sírjam ki magam.
Valahogy mindig sikerül megnyugtatnod,
Olyat érsz el, amire zene nem képes.
Mondatokat suttogsz a fülembe halkan,
Én pedig leírom őket.
Nem tudom, ez hogy működik,
De tudom, hogy mindig itt vagy nekem.
Nélküled nem tudnám kiadni érzéseim,
Mert ha te nem vagy, nincs ki meghallgasson engem.
Egy üres papírt kínálsz,
És én kész vagyok megtölteni szavakkal.
Kész vagyok értelmet vinni a vászonra,
Szimplán egyszerű mondatokkal.
Még értelmének sem kell lennie,
Az érzelmek a lényeg.
És te összefüggő szöveg nélkül is
Meghallgatsz, és mindig megértesz.
Segítesz minden éjszaka,
Hogy végre el tudjak aludni,
Mert a gondolataim túlcsordulnak,
És ezeket neked el tudom mondani.
Valahogy nagyon egyszerű veled beszélnem,
Pedig ez általában nincs így.
Veled mégsem érzem, hogy bármi feszélyez,
És szívesen elmondok neked mindent mindig.
Nélküled semmire sem mennék,
Már rég összeroppantam volna.
De te elhiteted, hogy van tehetségem,
És így talán nincs elpazarolva.
Köszönöm, hogy itt vagy nekem,
Mint egyszerű papír, toll és tinta.
Másra nincs is szükségem,
Csak hogy neked mindent leírjak.
