Sötét Szösszenetek

Rómeó és Júlia újra

-Tudod, én nagyon félek.
-De mitől félsz? Hiszen itt vagyok.
-Ez az egész nem tűnik túl jó ötletnek. Talán mégsem kéne megtennünk.
-De hiszen erről ábrándolzunk. Hogy mi leszünk az új Rómeó és Júlia...
-De, tudod, én annyira mégsem akarok meghalni.
-Nem szeretsz annyira, hogy meghalnál értem?
-Nem arról van szó! Csak az életben szeretném élvezni a társaságodat. Az életben akarok veled lenni. Meg persze a halálunk után is, de majd csak évtizedek múlva.
-Gyere, jó lesz, ne aggódj, semmit sem fogsz belőle érezni...
-Ne! Vidd innen! Nem akarok meghalni! Utálom ezt az egészet! Utálom ezt az egész lakókocsit! Miért kell itt lennünk? Miért nem élhetünk normálisan?
-Tudod, hogy nem lehet. Nem engedik... A szüleink, a hatóságok...
-Szarom le őket! Én csak haza akarok menni veled...
-Jajj! Ne sírj. Kérlek, ne sírj, egy sokkal szebb helyre viszlek. Ezt itt vedd be. Mindet. Tudod, hogy nincs más választásunk. És így legalább egymás karjaiban halhatunk meg.
-És ezek miért kellenek? Minek a drog? Úgy volt, hogy másképp csináljuk.
-Ez mindd azért kell, hogy szépek legyenek az utolsó óráink. Hallottál azokról az orgiákról, amik napokon keresztül tartanak? Na, ez olyan drog, mint amit ott használnak. Csak nagyobb dózisban. Hogy a végére leálljon a szívünk.
-És biztos vagy benne, hogy senki nem fog előbb ránk találni?
-Biztos. A tulaj csak holnap jön vissza, addig senki nem tud minket itt megtalálni.
-De... ha ez tényleg így lesz... szeretném úgy csinálni, mint még soha. Hogy mikor ránk találnak, olyat lássanak az arcunkon, mint még soha senkién. Hogy testünk egymásba olvadjon és a szemünk még halottan is csillogjon a szenvedélytől és a gyönyörtől!
-Hhhh... örülök, hogy végül beleegyeztél. Akkor hát menjünk be. Hölgyeké az elsőbbség!
-Ohh, micsoda lovagias fiatalember.
-Akkor hát... a boldog végkifejletre!
-A boldog vég..re.