Sötét Szösszenetek

Félelem

Egész életemben csak féltem. Féltem és rettegtem. Póktól, széltől, esőtől, mindentől. Féltem úgy, mint ahogy a kislány fél az óvoda első napján, vagy ahogy a medvebocs a vadász puskájától. Nem csináltam semmit, a napom a rutinnal telt és mégis féltem. Amikor bezárkóztam a szobámba, ott is féltem, féltem attól, hogy egy meteor becsap a házba, hogy betör valaki és elrabol, féltem...az élettől. Mikor ott álltam a panel tetején, akkor is féltem. Féltem, hogy leesek, féltem a magasságtól, rettegtem, hogy a szél lesodor, és akkor, ott éreztem valami mást. Kiléptem a tető szélére. A magasság félelmetes volt, mégis oly hívogató. Enyhén behajlítottam a lábam, hagytam, hogy a szél a hajamba kapjon. Éreztem, hogy a gondolataim messze járnak. A szívem döntött az eszem helyett. Elrugaszkodtam, aztán már csak zuhantam. És akkor, abban a pillanatban, már nem féltem...