Sahlo Folina

01. pressures of a new place roll my way.

Content warningok erre a fejezetre: amerikai politika és társadalomkritika, rasszizmus, transzfóbia/homofóbia, toxikus család, nemi diszfória, depresszió, öngyilkos gondolatok emlegetése, füvezés egyszeri említése, telepátia beleegyezés nélküli használata másokon, hat évnyi korkülönbség egy kapcsolatban.

Az Egyesült Államok állítólag a szabadság és az ígéret földje. Ismerjük jól mind a világ más tájain is, a futószalagon gyártott akciófilmekből, a Buzzfeed-listákból, híradókból és Twitterről. A híres-hírhedt, zászlós-tűzijátékos-hazafias amerikai álmot, ahol mindenki kövér és fánkot eszik, ahol a gyerekek minden reggel felesküsznek a csillagos-sávos lobogóra a suliban, és a felnőttek nagyon jól tudják a jogaikat, meg évente költöznek és pisztolyt tartanak az éjjeliszekrényben és három kocsival járnak, és ahol a rendőr csípőből lelő, ha nem vagy fehér, a fehér ember meg egy jó ügyvéddel azt is megússza, ha lelőtt, mert fekete vagy. Ahol jó élni, kivéve, ha szegény vagy, vagy színesbőrű, vagy muszlim, vagy queer, vagy beteg, vagy nő, vagy bármi kisebbség. Ahol több százezer dollárba kerül kórházba menni, gyereket szülni, egyetemre járni, ópiátok vannak a fájdalomcsillapítókban, jég az italokban és cukor minden ételben, templom minden utcában, reklámtáblák tömege minden sarkon, zászló minden házon, lőfegyverosztály a szupermarketben és minden héten legalább egy tömegmészárlás valamelyik államban, de nehéz rendesen kiépített járdákat vagy jó tömegközlekedést találni, minőségi kávét, sört, csokoládét, olcsón lakást, biztosító fedezte orvosi ellátást. Nagyok az autók, a házak, a távolságok, a fölösleges zöld gyepek, a bérleti díjak és az egók, nem túl fényesek a jövők, ha nem szerencsébe és vagyonba születtél vagy nem történik veled csoda.
A legtöbbekkel nem történik csoda.

De van egy másik, titkosabb arca is az országnak, amiről már kevesebben tudnak, a kiváltságosok csak, akiknek megadatott, hogy olyan erők birtokában legyenek, amiről az átlagemberek álmodni se mernek. Mert az átlagember nem sejti, hogy Centralia városa alatt a szénbányákban több, mint fél évszázada ég egy táltostűz, aminek a kioltására képtelen a varázstalan népesség éppúgy, mint az erőkkel rendelkezők, és Massachusets állam Bostonban székelő ír tündérbandák maffiaháborúinak a színtere, a híres kaliforniai Halálvölgyben fészkelő gargoyle-családok tojásait varázstalan tudósok hada vizsgálta már, hogy magyarázatot nyerjenek a maguktól mozgó kövek rejtélyére, Roswell pixikolóniája pedig az első ember-észlelések óta folyamatosan aktív alapot biztosít a földönkívüli-teóriáknak.
És nem sejti azt sem, hogy a fiú, aki a haját túrva dörmög előtte a gyorsétteremben a sor lassúságáról, vérfarkas. Hogy a az állatkórházban a halk szavú indiai nő azért fordít neki hátat, mikor a macskáját vizsgálja, hogy elrejtse, hogy varázslattal segít rá az állat gyógyulására. Hogy a kölyök, akitől a bakelitjeit veszi a belváros egy eldugott kis lemezboltjában, éjszakánként kamerák helyett telepátiával figyeli az esetleges mozgásokat a raktár-éjjeliőri másodállásában. Hogy a kokótól zsongó agyú, bénán öltözött és tetovált ír srác, aki világító kék szemekkel figyeli a romkocsma félhomályában, egy csettintéssel meg tudná állítani a vére keringését.
Hogy a mágia létezik. Valós, és veszélyes, és átszövi a világmindenséget, kiismerhetetlenül, megzabolázhatatanul, minden kis sarokba, repedésbe és életbe belebújva.

És vannak olyan helyek, ahol csomóba tömörül, magához vonzva a Földön elszórtan, az emberi társadalomba beépülve élő gyermekeit. Salemet a mai napig boszorkányok garmadája lakja, New Orleans halottlátói nemzetközi berkekben is híresek, és Mississippi bármelyik eldugott keresztútján nyélbe üthet az ember egy kétes szerződést egy vállalkozó démonnal. Ezekről a nagy helyekről még a varázstalanok fámái is eleget szólnak, de létezik még számtalan kísértetjárta vidék, tündérlakta erdő és máguskolóniáknak otthont adó kisváros az ötven állam hatalmas országában.
Trench egy az utóbbiak közül. Lenn délen Viginia állam szívében, Scott megye egy apró hegyén bújik az erdő mélyén, sűrűn egymás mellé zsúfolt épületekkel, három kocsmával és pár gyorsétteremmel, rendezett belvárossal, a környékre jellemzőnél nagyobb diverzitással és elfogadással, párezer lakossal. A nagyjuk nem tud róla, mennyire áthatja az otthonuk mindennapjait a varázslat, de még ők is sejtik, hogy nem átlagos helyen élnek. Nem véletlen vándorolnak furcsa, különc népek hozzájuk a világ háta mögé az egész országból, és nem véletlen hívják az Átkok Városának, viccelődnek vele ebédszüneti beszélgetésekben, családi vacsorák közben, furcsa élményekről mesélő Facebook-posztok alatt, félkomolytalan urbánlegendákról és megmagyarázhatatlan események lehetséges magyarázatairól pletykálva.