Sahlo Folina

04. neon gravestones try to call for my bones.

Content warningok erre a fejezetre: hátborzongató szellemidézős atmoszféra és hangulat, sok zalgo (eltorzított, nehezen olvasható) szöveg, egy felsorolás szomorú és tragikus halálnemekről, haldoklás említése, szorongásroham röviden, de POV-ból, kollektív rosszullétek itt-ott.

Összenéztek a kérdésre. Nem igazán egyeztettetek részletesebb akciótervet, azon túl, hogy idejöttök és egy hozzáértő segítségét kéritek a halottak, meg Riley esetében remélhetőleg az élők zargatásában.
De elsősorban Doron miatt jöttetek ide, szóval az őt fenyegető veszéllyel illene először foglalkozni.
- Próbáljuk meg Demáék anyukáját - jelented hát ki. - Minél hamarabb van valamink, akármink, amivel alkudhatunk vagy tehetünk Doron életéért, annál jobb. Nemtom, hátha, ha tudunk nekik segíteni, letesznek cserébe a bosszúról? Vagy valami.

Ruby lassan bólint rá a szavaidra, aztán föláll az asztaltól. Türelmes csöndben figyelitek, ahogy körbejár a szobában, lehúzza a redőnyöket és leoltja a lámpákat, még a pult mögötti falat ellepő számtalan neont is, amíg csak mély, alkonyati sötétség nem lesz a szokásos barátságos félhomályból.
- Ha a lelki szemeiddel tervezel nézelődni, segít, ha a fizikai nem lát annyira - magyarázza.
Széttologatja a székeket és az asztalokat, Doron már mozdulna segíteni, de Jin figyelmeztetőn visszahúzza, és aztán már látjátok mind, hogy Ruby nem csak találomra rendezkedik. Ő a profi, jobb ráhagyni az előkészületeket. És hiába, hogy bőven a legkisebb ember a teremben jelenleg, esélyesen a legerősebb is. Ki van gyúrva elég szépen, maximum Doron érhet a nyomába, de csak a vérfarkassága okán, anélkül tuti simán twink lenne. Hupsz. Mondjuk pont te beszélsz?
Végül nem marad más a szoba közepén, csak a ti kis, kerek asztalotok, az öt székkel körülötte. Ruby a pult alatt matat, mécsesekkel tér vissza. Minden szék mögé lerak egyet, aztán körbemegy mégegyszer meggyújtogatni őket.
- A fényük jól összemossa a határokat a két világ között, ahogy mozog, könnyebb tőle a fátyol mögé lesni.
Jin ezen a ponton csatlakozik a volt párjához. A haja-sapkája-sárganapszemüvege káoszából előhúz egy alkoholos filcet, mindig van nála néhány, különböző erre alkalmas helyekre rejtve, és apró pecséteket rajzol vele a mécsesek mellé a parkettára.
- Hogy ne aludjanak ki - mondja aztán, és az utolsó végeztével csatlakozik Rubyhoz a pultnál. Együtt pakolásznak, Ruby nyilván rutinos, de szemlátomást Jin is kismilliószor végigasszisztálta már ezt a procedúrát. Egy fából faragott kis tál van nála és egy kancsó víznek vagy bármi más áttetszőnek kinéző folyadék, amikor visszajön. Ruby krétát markol, lehessegeti a kezeiteket az asztalról.
- Ez nem feltétlen szükséges, legtöbbször inkább csak a látványosság kedvéért csináljuk - magyarázkodik megint, ahogy elkezd felhúzni egy pentagrammot az asztallapra. - De ártani nem árthat, tényleg tud segíteni az asztaltársaság összekapcsolásában. És pont öten vagyunk, tökéletes egy szeánszhoz. Nem baj, ha elkenitek, a fa emlékezni fog rá. Ami él vagy élt valaha, az mindig emlékszik.
Jin megvárja, hogy végezzen, aztán a fehér csillag közepére illeszti a tálat. Lakkozatlan, durván faragott darab, beleönti a kancsó tartalmát.
- A forrásból van, ami fölöttünk a hegyekben ered - mutat a tálban kavargó folyadékra Ruby. - A víz a legjobb energiaközvetítő, főleg, ha alapból is azt az energiát áramoltatja, amihez nyúlni tervezel. Mindig akad itt belőle egy kannával.
- Frissen tartom - bök a kancsó alján rejtőző, első pillantásra csak kosznak vagy karcnak kinéző kis tollrajzra Jin, aztán Rubyhoz fordul. - Még valami?
- Nem - rázza a fejét amaz. - Hozhatnék még pár kacatot, de ez most nyersmunka lesz, nem a lenyűgözésétekre hajtok. Jók vagyunk.
Jin lehuppan, és Ruby is visszaül közétek. Ebben az új sötétségben nem tudod eldönteni, hogy gondterhelt-e az arckifejezése vagy csak elszánt, az arccsontján és a vastag szemöldökén játszó gyertyafény még élesebbnek mutatja az amúgy is durva, szögletes vonásait.
Gondolkodik, elnézi, ahogy Jin rágyújt, aztán beszélni kezd, te pedig a többiekkel együtt áhítattal hallgatod.