Sahlo Folina

05. if you find yourself in a lion's den.

Content warningok erre a fejezetre: lőfegyverrel fenyegetőzés és emberre lövöldözés, de találat nélkül, az átlagnál is több ronda beszéd, minimális body horror, végtagvesztés és halál lehetőségéről beszélgetések.

- Holnap elmegyünk Rileyért - fejezed be Ruby félbehagyott mondatát.
Senki nem ellenkezik. Ugyan csak neked meg Nishának személyes ügy, de te meg mindenki másnak a személyes ügye vagy a jelenlevők közül ezen a ponton, meg azért anélkül is tudják ők is, hogy sürgős a dolog. A figyelők nem tértek ki rá, hogy Riley mennyire vagy hogyan haldoklik, de ha már várják odaát, az semmi jót nem jelenthet. Úgyhogy minél előbb meg kell találnotok.

Hogy aztán az ő sürgős ügyét is hozzáadhassátok az egyre gyűlő probléma-listátokhoz, éljen.
- Arra viszont nekem jó lesz felkészülni - áll fel Jin az asztaltól nekidurálkozva. Nagyot nyújtózik egy hörgéssel, amitől rögtön vagy nyolc centivel magasabb lesz, aztán ahogy végez vele, persze vissza is zuhan a szokásos rém görnyedt tartásába. - És már csak egy remek kérdésem van, aminek nagyon fogtok örülni.
- Ki vele - sóhajtod előre félve, mert csöpögött a hangja az iróniától.
- Mivel megyünk?
- Hát... Oh.
Neked nincs autód. Jiné tropa éppen.
Nishára nézel.
- Kétszemélyes, tudod - ingatja a fejét Nisha. Persze, hogy tudod. A hátulja át van alakítva kutyaszállításra, mert Nisha is van épp olyan állatmániákus, mint Jin amúgy. Csak Jin többet pofázik róla. Jin többet pofázik mindenről. Jin sokat pofázik.
Doronra nézel, de tudod, hogy mit fog mondani, és egyetértesz vele te is.
- Gondolod, hogy jó ötlet belemenni Demáék birodalmába egy rikító sárga Chevyvel, amiből egy van az egész városban?
Faszért kellett neki ilyen burzsuj autó. Persze, azért, mert volt rá pénze, kirúgott a hámból a huszonegyedik születésnapja örömére. És mert próbálja az anyucipicifia-jellemét ellensúlyozni azzal, hogy ilyen gazdagköcsög dolgokat csinál, mint hogy drága és egyedi sportkocsit vesz magának. Amiben aztán ül a jófiús szöszi fejével és a sebességkorlát mániákus betartásával, és leginkább se anyucipicifiának, se gazdagköcsögnek nem néz ki, csak egy igazi idiótának.
Szereted, na. De az autója bekaphatja. Mondjuk amúgy is négyszemélyes leginkább, sőt, kényelmesen csak kettő, a hátsó ülést hagyjuk. Az Riley-méret maximum.
Rubyra pillantasz, mint utolsó mentsvárra, de nincsenek nagy reményeid.
- Egyikőtöknek se adnám oda a pickupot nyugodt szívvel - ingatja a fejét -, meg én se terveztem menni, de nem is számít... Mirko elvitte a hétvégére, Kingsportban van elintézni ezt-azt meg nagybevásárolni.
- Nyilván - horkant Jin. - Akkor ebből Jason lesz megint.
Gondolhatnád, hogy mindig ezt a szerencsétlent zaklatjátok minden szarral, de tudod, hogy Jason kábé csak vezetni tud meg szeret ezzel a visszakapott fél-életével, szóval nem gondolod. Mondjuk jó szűkösen fogtok csak elférni.

- Meddig dolgozol, Razdan? - fordul Jin Nishához.
- Nyolcig - válaszol Nisha egy bocsánatkérő fintorral.
- Eh, legalább kipihenjük magunkat addig - inti le a mentegetőzését Jin. - Doron, menj haza te is és jópofizz egy sort anyáddal, mielőtt elkezdene aggódni, hogy mivel maradsz ki ennyit újabban.
- Azt már akkor elkezdte, amikor még meg se születtem - röhög Doron fáradtan. - De amúgy is ezt terveztem. És... köszi ezt az egészet. Nem tudom, hol lennék most egyedül, nélkületek.
- Kórházban sisakvirág-mérgezéssel - vágja rá Jin, bár senki nem kérdezte. De ez az ő nyelvén azt jelenti, hogy szívesen. Nem igazán jó a hála lereagálásában, úgy általában nehezen értelmezi, ha emberek szeretettel vagy akárcsak pozitívan viszonyulnak hozzá. Szerény véleményed szerint ez jobban befolyásolta a kapcsolatuk felbomlását Rubyval, mint az, hogy a magánéletben egy szubmisszív ribanc, de mindegy. Nem ítélkezel.
Annyira.
Tizenkilenc vagy, a faszt nem ítélkezel.
Tényleg mindegy.
Doron se reagál, kezdi már megszokni, hogy Jin pokróc stílusa alatt egy rendes ember rejtőzik. Meg fáradt is, mint mindenki.