A sötétség átka I. : Az angyalok otthona

Váratlan látogató

Amikor Sam belépett, egy halnak tűnő teremben találta magát. Az ajtó után hosszú folyosó húzódott, melynek végén egy lift kapott helyet. A lift előtt a folyosó szétnyílt, s mindkét irányban a sötétség felé vezetett. A padlón végig futó vörös szőnyeg miatt Sam hirtelen úgy érezte mintha egy divatbemutatóra csöppent volna.

A bordó falakat kacskaringós jelek hálózata borította be. A lány végig futtatta rajtuk a tekintetét. Hasonló szimbólumok voltak, mint amiket az épület külsején is látott. A jelek nagyon ismerősnek tűntek, s amikor a lány rájuk nézett fájni kezdett a feje. Arra gondolt, hogy biztos már valahol látta őket élete során.

A liftajtó fölött egy idézeten akadt meg a szeme.

„Quis militat causa est salvete omnes angeli"

Egy kis biológia tudás alapjaival megfejtette, hogy ez a pár sor valószínűleg latinul volt.

-Üdvözlet mindenkinek, aki az angyal ügyét szolgálja – mondta Adam miután észrevette, hogy mit néz a lány.

Sam összehúzta a szemöldökét tudatva a fiúval, hogy nem tudja, mit magyaráz neki. Az pedig nem mondott semmit csak elmosolyodott, majd elindult a lift felé.

Sam is igyekezett, miközben azon filozofált, hogy vajon mi ilyen nevetséges a fiúnak.

Próbált nem lemaradni, habár ez nem volt olyan könnyű feladat tekintve, hogy Adam nagyon gyorsan lépkedett előtte.

A fiú már akkor megnyomta a lift hívógombját, amíg Sam nagyban loholt utána, s a lány csak akkor ért az ajtó elé amikor kinyílt az.

Adam belépett a felvonóba, s a lány is követte.

Elég régi lehet gondolta Sam a kacifántos díszítésekből és az egyáltalán nem korszerű színekből.

Bent még egy tükör is kapott helyet, ami a lift egyik oldalát teljesen befedte. A lány most a saját és Adam tükörképében merült el.

Egyáltalán nem hasonlítottak egymásra. Sam haja kócos volt, a barna tincsek összekuszálódva borították be a vállát. Kék szemei alatt sötétlila karikák jelentek meg. A ruhája pedig piszkos lett. A fiú vele ellentétben nagyon is jól nézett ki.

Aranybarna haja tökéletes hullámokba rendeződve állt, mintha egy aranykoronát viselne a fején. Arca kipihent volt, fekete ruhái csillogtak a tisztaságtól. Derekáról már hiányzott az öv, ami még most is Sam szobájának padlóján hevert.

Sam belegondolt, hogy vajon mit fognak gondolni a szülei, amikor hazaérnek és a lányuk hűlt helyét találják, majd egy fegyverövet a szobája kellős közepén. Elfogta a kétségbeesés, hisz tudta, hogy az anyja, mindig minden apró ügyből óriásit kerekített.

A lány megint Adam tükörben lévő szemére pillantott. És meglepetten vette észre, hogy a fiú is őt nézi. Meg akarta kérdezni, mikor mehet haza, de kínossá vált a szituáció, amikor a fiú szemébe nézett. Gyorsan elkapta a tekintetét, mire az elmosolyodott, megint.

Aztán kitárult az ajtó előttük. Adam kilépett a liftből és hátrafordult. Még most is mosolygott.

-Gyere – mondta, majd Sam felé nyújtotta a kezét.

A lány csak állt egyhelyben és meredten bámult rá. A fiú mosolya még szélesebb lett. Finoman megfogta a kezét és elindultak a folyosón.

Samnek fogalma sem volt, hogy hova vezeti őt, s kissé kezdett feszült lenni.

Abból amennyit az épületből látott, nem gondolt túl biztató dolgokra Adammel kapcsolatban.

Az ösztönei minden egyes pillanatban azt súgták, menekülnie kéne, de közben úgy érezte, addig nem eshet baja, amíg a fiú mellette van.