A sötétség átka I. : Az angyalok otthona

Anael szárnyai

Sam és Adam az edzőterem felé siettek. A fiú gyorsan lépdelt a lány előtt és még hátra sem nézett, hogy nem maradt-e le mögötte Sam.

Reggel hangos kopogásra riadt fel a lány, ami igencsak türelmetlennek hangzott. Gyorsan ránézett az órára, ami az íróasztalon volt. 9:15 villogott a kijelzőn, mire Sam káromkodásokkal egybekötve kikászálódott az ágyból, majd kinyitotta az ajtót.

Egyenesen szembe találta magát Adammel, aki szűkszavúan annyit mondott, 5 percet kapsz, majd behúzta az ajtót.

Sam ezután a rémes reggel után is, próbálta tartani a fiúval a lépést. Szinte már futott Adam után, miközben próbált jelezni, hogy eléggé kifulladt.

-Miért sietünk ennyire? – kérdezte lihegve a fiútól, mikor végre megálltak.

Adam nem válaszolt. Rá sem nézett a lányra. Csak ment a lift felé.

Sam a szemét forgatta, miközben követte őt a liftbe, ahol megint csak nem sikerült szóra bírni.

Amikor leértek és kinyílt az ajtó, Adam megint rohanni kezdett. Sam várt egy pillanatig, hogy megforduljon a fiú megkérdezni tőle, hogy nem megy-e utána, de Adam nem nézett vissza, ezért megvárta, amíg bemegy az edzőterembe és utánaeredt.

Nem tudta mire vélni a fiú viselkedését. Adam nem úgy nézett ki, mint aki egy ilyen kis megjegyzés miatt megsértődne. De akkor vajon mi baja lehet? Samet, bármennyire nem akarta, furdalta a bűntudat, mégis a fiú mentette meg az életét, és miatta sérült meg, na meg mennyi ideig álhatott az ajtaja előtt ma?

Vett egy mély levegőt, hogy kitisztítsa a fejét, majd benyitott a terembe.

Adam már az asztalnál állt, amikor Sam belépett. Kezében két kard volt, szinte teljesen egyformák. A bal kezében lévő fegyvert a lány felé nyújtotta. Samnek megint a kötésre tévedt a tekintete, majd óvatosan kivette a fiú kezéből a kardot, ügyelve, hogy ne érjen hozzá a sebhez.

-Ne állj olyan mereven – szólt rá Adam – Én vagyok az ellenfeled. Gondold azt, hogy el kell kapnod bármerre is indulok.

Sam kérdőn nézett rá. Adam sóhajtott egyet és folytatta.

-Állj kis terpeszbe, a lábaidat enyhén hajlítsd be – mondta – emeld feljebb a pengét.

-Úgy beszélsz, mintha tudnom kellene mit csináljak – vágta oda Sam, de igyekezett követni a fiú utasításait.

Kis terpesz, láb behajlít, penge feljebb. Mondta magában.

Adam várta, hogy a lány elhelyezkedjen. Fegyverét lazán a teste mellett tartotta. Lábait keresztezve állt, s alig észrevehetően elmosolyodva figyelte a lányt.

Jobbkezes. Állapította meg egyből Sam.

-Jó – mondta – most győzd meg magad, hogy igenis angyali vér folyik az ereidben és hogy azt a fegyvert tudod uralni.

Félig angyal vagyok, meg tudom csinálni. Mondta a lány, majd vett egy mély levegőt.

-Mondd ki hangosan a penge nevét: Nathaniel.

Sam kipréselte a tüdejéből a levegőt és hangosan mondta: Nathaniel.

Amint kimondta ezt a nevet a pengét éles fény borította be. A belevésett jelek fehér vonalakként rajzolódtak ki rajta. Sam ereiben dübörgött a vér. Az egész testét átjárta egy érzés, mintha a fegyver tényleg a része lenne.

Sam hirtelen azt hitte, hogy lángra kap a karja, ezért egy hangos kiáltás mellett a földre dobta a kardot. A fiúra pillantott, aki most felvette ugyanazt a pózt, mint amelyikbe ő volt.