Sam az intézet udvarán sétált. Hideg volt. Bár pulóver és kabát is volt rajt, nagyon fázott, és a hó is szállingózni kezdett. Az Intézet ablakait befedte a dér, és a tető széle is kifehéredett. Az épület mellett egy alakot vett észre. Adam volt az. A falnak dőlve nézte a lányt. Az arcáról semmit sem lehetett leolvasni. A barna szemek üvegesen meredtek a távolba.
Sam úgy döntött odamegy hozzá, de mikor megállt a fiú mellett az még egy pillantásra sem méltatta.
-Szia – köszönt neki a lány – Mi történt? Az arckifejezésed jegesebb, mint az időjárás.
Adam elfordult a lánytól. Sam meglepődve állt a fiú elé, hogy lássa az arcát.
-Adam? – próbálkozott.
-Hagyj békén – förmedt rá a fiú – Olyan nehéz ezt megérteni? – kérdezte, majd otthagyta Samet.
Sam pár percig állt és maga elé meredt, aztán leült a földre a hátát a falnak támasztva. Úgy érezte magát, mintha pofon vágták volna. Adam szemeiben megint az a harag gyúlt, amit múltkor is látott, és nem tudta eldönteni, vajon mivel bántotta meg.
A távolból egyszer csak egy kiáltás hallatszott. A lány azonnal felugrott és elkezdett rohanni a hang irányába. A fekete bakancsának talpa hangosan kopogott a macskaköveken, ahogy megkerülte az Intézetet. A percek óráknak tűntek, mire az épület bejáratához ér.
Az ajtó előtti úton Adam feküdt. Sam rohanni kezdett felé. A fiú túlságosan mozdulatlan volt. Fehér pulóverén egy rikító vörös folt terebélyesedett. A lány letérdelt mellé.
Adam még lélegzett. Sam megérintette az arcát. Beleborzongott, hogy milyen jeges lett a fiú bőre. Adam küszködve nyitotta ki a szemeit. Kétségbeesetten pillantott fel a lányra. A napsugarak arany színűre festették, a valójában világosbarna szemeit.
-Sajnálom – suttogta.
*
Sam felriadt. Fogalma sem volt, hogy kiabált, vagy sikított-e álmában. Az ajtaján halk kopogás hallatszott, majd valaki benyitott.
-Sam? – Adam volt az – Jól vagy?
A lány sóhajtott egyet. S kezét izzadt, forró homlokához emelte.
-Igen, csak – nyelt egyet – rosszat álmodtam.
Adam becsukta maga mögött az ajtót, aztán letelepedett a lány mellé.
Egy szál trikó és egy szürke melegítőnadrág volt rajta, amit Sam úgy gondolt az előbb kaphatott magára.
-Elképzelni sem tudom, milyen nehéz lehet beilleszkedni közénk – kezdte egy sóhaj kíséretében – Én is tudom, hogy az árnyvadászok sokszor ítélkezőek, és nem épp a legkedvesebbek. De sokunknak van itt tragikus múltja, amit nem olyan egyszerű elfelejteni.
-Ezt most miért mondod el nekem? – kérdezte Sam.
Adam kifújta a levegőt.
-Hallottam, hogy beszélt veled Jane. És hülye sem vagyok. Az előbb még kiabáltál egy rémálom miatt. Tudom, hogy nincs rendben ez az egész – mutatott körbe.
-Az a rémálom... nem Jane miatt volt – szögezte le a lány, s megfontolta, hogy elmondja Adamnek a mai délutánt, de arra jutott, hogy inkább nem, nehogy kérdezősködni kezdjen a rémálomról.
Csend lett. Sam a fiú karjain lévő hegeket nézegette.
Voltak rajta égésnyomok, karmolásnak tűnő vörös csíkok, amik valamikor még mély sebek lehettek, friss horzsolások, amik még nem gyógyultak be.
أنت تقرأ
A sötétség átka I. : Az angyalok otthona
خيال (فانتازيا)-Végre - szólt Adam - azt hittem már bele kell írnom az önéletrajzomba, hogy 100 aligátormedve evett meg vacsorára. Emily csak egy rosszalló pillantást vetett a fiú megjegyzésére, majd átlépett a portálon. Magnus kezében a könyvet tartva lépett a v...
