You are not alone baby

2.Fejezet

2023.03.10.

Reggel egy csoda szép nap sütésre keltem fel,péntek van. Hétfőn pedig kezdek az új munkahelyemnél.

Kikászálódtam az ágyból,felvettem a papucsom ,majd kibontottam a hosszú kócos hajam. Majd mentem megnézni az egy hónapos kislányom,Lucyt. Békésen alukált a kiságyában én pedig mosolyogva néztem őt,majd megnéztem az egy éves fiam is,Noaht ő is alukált. Ez után lementem és csináltam magamnak kávét,meg a lányomnak is,Zoenak. És neki fogtam a reggelinek. Pár perc múlva hallottam,hogy szalad le valaki ,így oda néztem.

Javier,a fiam jött le. Mikor megláttam elmosolyodtam.

-Jó reggelt!-mondta vigyorogva. Én pedig felkaptam az ölembe és a pultra ültettem.

-Jó reggelt hercegem! Hogy aludtál nagy fiúm?-kérdeztem mosolyogva. Közben tettem a burgonyákba a szalonnákat és a tojásokat,majd tettem rá avokádó olajt ,tengeri sót és fekete borsot.

-Hát rosszat álmodtam.-mondta lebiggyesztett ajkakkal. Én meg magamhoz öleltem.

-Ó,pici szivem.-mondtam,majd nyomtam egy puszit a feje búbjára.-Na de nyomás fogat mosni és a többi. Aztán gyere reggelizni.-mondtam mosolyogva,majd lesegítettem a pultról ő pedig felszaladt,én pedig elkezdtem felvágni az metélőhagymát. Majd rátettem a tojásokra a csedár sajtot.

Miután kész lettem vele megszórtam őket a metélőhagymával,majd kitettem a pultra és pedig felmentem elkészülődni. Mire újra leértem már mindenki ott volt( kivéve persze Lucy és Noah).

-Jó reggeli nagy család!-köszöntem vidáman. Láttam,hogy Zoe és Leah már kiterített.-Jaj,kiterítettetek. Köszönöm szépen drága lányaim!-mondtam vigyorogva majd nyomtam egy-egy puszit az arcukra.

-Én isz szegítettem!-mondta durcásan Javier. Mire csak felkuncogtunk,majd adtam neki is egy puszit. Közben Noah is felkelt így lehoztam őt is,meg Lucyt is és neki fogtunk enni.

Igazából legbelül nem vagyunk ilyenek. Megviseltek minket az elmúlt évek,de próbálunk túl lépni rajtuk. Nincs szükségem pszihológusra,de a lányokat majd fogom küldeni. Nem akarom,hogy bármi bajuk is essen a vérszerintiapjuk miatt. Nem kockáztatok,én pedig helyre jövök valahogy magamtól. De nekem az a gyógyír,ha a gyerekeimet boldognak látom. Próbálok mindent magadni nekik,illetve próbálom azt a látszatot kellteni,hogy minden okés. De szerintem Zoe átlát rajtam,sajnos. Hétfőn kezdek a munkával,a gyerekek a sulival meg az ovival. Anyukámékkal megbeszéltük,hogy ők vigyáznak a gyerekekre,míg én dolgozok,Lucy pedig jön velem a munkába. Tudom,hogy az úgy nem jó,hogy egy egy hónapos kislánnyal járok be dolgozni,de hát nincs más lehetőségem,senkitől sem akarok kölcsönkérni,plusz elszeretnék már kezdeni dolgozni is. Egyébként ezt úgy tettem lehetővé,hogy a bácsikám a cégvezetője.

Tíz hónapja annak,hogy elkapták Jeremyt,tíz hónapja annak,hogy újra a családomhoz kerültem,tíz hónapja annak ,hogy nyugalomba élünk,egy hónapja annak,hogy megszületett a kislányom,Lucy.

Holnap lesz Javier ötödik születésnapja,amit már tényleg megtudunk ünnepelni.

-Anya...anya!-szólítgatott Zoe. Mire ijedten rákaptam a tekintetem.

-Igen édesem?-kérdeztem erőltetett mosollyal.

-Nem eszel?-kérdezte a tányéromat nézve.

-De,eszek.-mondtam halkan,majd neki fogtam enni.[...]

Miután ettünk betettem a mosogatógépbe a koszos evőeszközöket meg a cuccokat ami kellettek a reggeli csináláshoz,és beindítottam. Illetve a mosógépet is beindítottam,majd beengedtem a kiskutyákat,akikkel rögtön elkezdtek játszani a gyerekek ,én és Zoe pedig tettünk nekik enni,majd a cicáknak is. Ez után odaadtuk nekik a kaját és kész lett a mosás is meg a mosogató is,Zoe kivette a mosogatóból a cuccokat és el is pakolta,én pedig kivettem a mosást és betettem a szárítóba.