You are not alone baby

1. Fejezet

2018.03.03

Ma született meg a kisfiam,Javier. Gyönyörű kifiú! Nagyon megszerettem ,már mikor a pocakomba is volt.

Éppen néztem magam elé,mikor benyitott valaki,arra kaptam a fejem Jeremy volt Javierrel a kezében,mikor megláttam ideges lettem.

-Add ide és ne merj többet hozzá nyúlni a fiamhoz!-mondtam neki szikrázó tekintettel,mire szemforgatva ide adta. Javier pedig elkezdett sírni,gondolom éhes.-Jeremy menj ki,megakarom etetni Javiert.-mondtam lágyan,de legbelül ordítottam.

-És engem mikor szoptatsz meg?-kérdezte perverz mosollyal. Na igen egyik beteg tulajdonsága,hogy mikor van tejem szoptatóm őt is ,hiszen nincs más választásom. Ha meg nincs tejem,béranyához megy.

-Majd.-mondtam.-soha napján.-tettem magamba hozzá.

-Na ne legyél ilyen kislány.-nézett rám vigyorogva,majd kiment. Én pedig elkezdem szoptatni a babám.

-Édes kicsi fiam,igérem ,hogy a te butus anyukád megszabadít ettől a gonosz bácsitól,aztán élünk szépen a testvéreiddel. Nagyon szeretlek kicsikém!-mondtam,majd nyomtam egy lágy puszit a fejére. És elkezdtem ringatni. Pár perc múlva nyilt az ajtó és a két  nagy lányom jött be. A legnagyobbik lányom tíz éves a kisebbik pedig hat. Oda jöttek hozzám.-Hercegnőim!-mondtam mosolyogva.-Legyetek csendben az öcsétek elaludt.-mondtam neki suttogva.

-Nagyon cuki!-mondta halkan a kisebbik lányom.

-Igen,tényleg nagyon cuki.-értett egyet a nagyobbik nővér is.

-Ugyan olyan cuki,mint ti vagytok és voltatok!-mondtam mosolyogva,mire kaptam egy-egy puszit.

-Köszönjük anyuci!-mondták egyeszerre. Majd bejött az életem megkeserítője,Jeremy.

-Itt vagytok kiskurvák?-mondta röhögve,mire a lányok jobban hozzám bújtak.

-Ne merd még egyszer így hívni a lányaim vagy a fiam!-mondtam sziszegve.

-Ujuj,anyuci beindult.-mondta röhögve

-Nem lesz semmi baj lányok!-mondtam suttogva,hogy csak ők hallják.

-Alig várom,hogy haza menjek és egy jó nagyot dugjak.-mondta a székre ülve. Magam előtt láttam,ahogy megerőszakol újra és újra.