Tomioka Giyuu tanítványa (Demon slayer fanfiction)

4. fejezet (E/1)

Reggel kimemtem a ház elé. Észrevettem egy varjat, ami egyre közelebb repült hozzám. Megállt előttem, majd ledobta a földre a csőrében tartott levelet, ezután elrepült. Fölvettem az irományt és elkezdtem olvasni. Tomioka Giyuu küldte, az a srác, akivel az erdőben találkoztam. Azt kérte, látogassam meg, mert fontos mondanivalója van.
- Azt már nem! - ellenkeztem, nemtörődve azzal, hogy senki sem hallja amit mondok.
- Ha valami borzalmasan fontos dolgot akar, miért nem írta le? - értetlenkedtem.
Aztán végül 2 nap múlva, elmentem a címére, amit a levélben írt. Nem akartam, de hajtott a kíváncsiság. Bekopogtam;
- Jó reggelt Tomioka-san!
Negyed órán keresztül álltam az ajtóban, kopogtattam, de semmi válasz.
- Biztos nincs otthon - gondoltam, majd elfordultam, hogy hazamenjek. Hirtelen kinyílt az ajtó, és végre kilépett rajta Tomioka-san.
- Jó reggelt - köszönt rám.
Én csak némán bámultam rá, teljesen meglepett.
- Mire vársz? Gyere be! - szólt idegesen.
Bementünk, majd leültünk a tatamira.
- Szóval... Oyakata-sama kérésére a tanítványom leszel - vágott bele.
- Oyakata... mármint... Kagaya-sama? - kérdeztem zavarodottan.
- Igen. - válaszolt.
- Azt biztos nem mondta! Mert már elmondtam neki, hogy nem megyek a Démonölő Hadtestbe! - kiáltottam fel.
- Azt senki sem mondta, hogy csatlakozz, csak azt, hogy nekem tanítanom kell téged. Hiszen te mondtad ezt;
"Nem minden démonölő a hadtest tagja, elhiszed?"
- Értem... Sajnálom Tomioka-sensei - mondtam, s erre a mesterem arcán egy enyhe mosolygás látszott, ami eddig még soha. Jó, igaz, hogy csak 2-szer találkoztam vele, de akkor is meglepett, hogy a rideg és komoly férfi hirtelen milyen elégedettnek tűnt.