Tomioka Giyuu tanítványa (Demon slayer fanfiction)

2. fejezet (E/1)

Hazaindultam. Már éppen a házam előtti erdő végébe értem, mikor hangokat hallottam és egy sötét, emberhez nem hasonlító alakot láttam meg a távolban.
– Újabb démon? – kérdeztem magamban, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy valóban egy démon, ismét elővettem az íjamat és egy mérgezett nyilat. A démon közelebb
jött.
– Annál könnyebb lesz lelőni – mondtam vállat vonva.
Már éppen lőttem volna, de hirtelen egy férfi a démon elé ugrott, majd egy pillanat alatt levágta a fejét egy katanával. Hirtelen már nem tudtam megállítani a kezem, hogy ne engedjem el a nyilat, ezért elfordítottam az íjam, hogy ne találjam el a démonölőt. A nyíl egy fába csapódott, de én nem jutottam túl azon a gondolaton, hogy majdnem megöltem egy embert. Teljesen meggondolatlanul ledobtam a fegyveremet a földre, majd odafutottam az emberhez.
– Jól vagy? Nem lett semmi bajod? – kérdeztem, olyan aggódóan, hogy magamat is megleptem vele. A férfi csak értetlenül nézett rám, nem is tudta, miről beszélek. Hogyan is tudta volna? Hiszen az egész a háta mögött történt, nem is látott engem eddig a pillanatig.
– Mi a probléma? – kérdezte kissé dühös hangnemben, majd visszatette a kardját a tartójába.
– Semmi. – válaszoltam ilyedten. Azt hiszem inkább nem mondom el neki a történteket.
– Én is meg tudtam volna ölni azt a démont – tettem hozzá, talán egy kicsit nagyképűen.
– Nem tudtad volna. Nem is vagy démonölő. – mondta.
– Honnan veszed, hogy nem vagyok az?– kérdeztem vissza, a srác egyre jobban felidegesített a lenéző beszédével.
– Hol az egyenruhád? A katanád?
– Attól még lehetek démonölő! Nem minden démonölő a hadtest tagja, elhiszed? – vágtam rá dühösen és gúnyosan, majd rögtön eszembe jutott, hogy mennyire aggódtam érte néhány perccel ezelőtt.
– Nincs időm erre – mondta, majd otthagyott, de én utánamentem és megkérdeztem:
– Hogy hívnak?
A férfi továbbra is hátat fordított nekem, úgy tett mintha nem hallott volna.
– Hé! Ne szórakozz velem! Csak annyit mondj meg, hogy mi a neved!
– Tomioka Giyuu vagyok. Mostmár békén hagynál? – kérdezte, de egy pillanattal később eltűnt, így nem volt választásom.