Tomioka Giyuu tanítványa (Demon slayer fanfiction)

16. fejezet (E/1)

– Giyuu-sensei! – kiáltottam rá, amint megláttam.
– Jó hogy egyben vagy. Most hosszú ideig hanyagoljuk majd az edzést, rendben?
– Nem kell annyira aggódni értem. Ez semmiség – erősködtem.
– Shouta… elhiszem, hogy keménynek akarsz látszani, de nem kell. Érthető, hogy nem olyan jó még a tűrőképességed. Az én hibám volt, hogy elhoztalak a küldetésre. Most inkább pihenj.
A sensei némán gondolkodott néhány másodpercig, majd folytatta;
– Különben is… Két hét múlva lesz a cseresznyevirág fesztivál, a Sakura matsuri. Én nem hagynám ki a helyedben.
– Igen! Ez az! Elmegyek és viszem magammal Harut is!
Visszaszaladtam Tamayo házába, megkerestem Harut. Ő éppen könyveket rendezgetett egy polcon.
– Haru-chan! –mondtam hangosan, közben egy kissé bizonytalan érzés fogott el. Még soha nem hívtam el senkit randira.
– Shouta-kun? – fordult felém, közben furcsállóan oldalra biccentette a fejét.
– Szeretném ha eljönnél velem a sakura fesztiválra!
– Mint egy randi? – kérdezte Haru.
– Pontosan! Mint egy randi! – válaszoltam határozottan, majd teljesen lesápadtam, mert a lány sokáig tétovázott, még nem válaszolt.
– Ezer örömmel – mosolyodott el, ettől én teljesen megnyugodtam. Nagyon féltem hogy visszautasít.
A szobából kilépve nagyon megilyedtem, attól amit láttam. Véres, karikás szemű, holtsápadt valami, fehér kötéssel a fején. Eltelt néhány másodperc mire rájöttem: egy tükör előtt állok. Mint egy ember-szerűbb démon.
– Hé sensei! – szóltam oda Tomiokanak.
– Hhmm? – fordult oda felém.
– Tudod, most pont olyan vagyok mint egy ilyen zombi… ilyen élőhalott izé.
– Az igaz. És?
– Ééés mégis el tudtam hívni Haru-chant randizni. Nem semmi srác vagyok, mi?
Tomioka-san nagyot sóhajtott.
– Nem semmi hát…