Genie and the Gentlemen

I/1. Üres üvegek és félhangok

Ha aznap, pontosabban 1995. augusztus 23.-án délután hat és hét között egy kósza lélek szembetalálkozott volna Sirius Blackel a Grimmauld tér 12-es szám alatt, biztosan szörnyet halt volna a látványtól. Talán szörnyet halni nem is de biztosan megrémült volna. 

A férfi ugyanis egy szál alsónadrágban és egy lenge köntösben rohangált fel-alá a kúria pincéjében. A köntös hanyagul lógott le válláról, így csupasz, tetoválásokkal borított, sápadt bőre szinte kitűnni látszott a ház többi szürke szeglete közül. Haja rendkívül zsíros volt, talán már hetek óta nem mosták meg és egy látogatás a borbélynál biztosan jót tett volna neki. Talán ha nem kényszerülne a házában bujkálni még szabóhoz is elmenne, hisz drága anyagból vart dísztalárjait és öltönyeit már mind kirágta a moly dohos szekrénye mélyén.

Ezek a gondoltok jobban felbőszítették a férfit. A bezártság megtűrése napról napra jobban nehezére esett pláne most hogy úgy tűnt elfogyott a mézbor.

Néhány feltűnően durva és nyomdafestéket nem tűrő szitokszó után a férfi felegyenesedett és végre beletörődött a tudatba, hogy bizony kifogyott kedvenc italából. A tény korán sem volt kellemes számára de nem tehetett mást mint várni amíg Remus ismét felbukkan.

Nem jó.

Sirius elgondolkodóan simított végig beesett arcán amit több napos borosta tarkított. Remus két napja járt nála most legalább egy hétig nem teszi tiszteletét a Black házban, az biztos.

A pincében a kinti meleg ellenére hűvös de mégis állott és poros volt a levegő. Sirius megrázkódott és összehúzta magán köntösét elfedve csontváz szerű alakját. Nem tetszett neki a gondolat, hogy akár egy hétig nélkülöznie keljen egyetlen barátját. Az üres üvegek mégsem nyújthatnak neki jobb társaságot.

Fogait csattogtatva gondolkozott miközben elhagyta az öreg pincét. Igaz, kockázatos lett volna elhagynia a házat, valahogy nem volt képes megbarátkozni a dologgal.

Végül hanyagul vállat vont. Mit tehetne? Szükség törvényt bont és úgyis már vágyott arra, hogy végre kinyújtóztathassa végtagjait egy séta keretében. Így végül magára kényszerített egy nadrágot és egy tisztességes felsőt majd elhagyva a Grimmauld teret animágus alakjában megindult a szürkületben.

─── ❖ ── ✦ ── ❖ ───

Mindenek előtt akkor néhány szót magamról. Én egy jámbor ember vagyok. Mindig is az voltam és ezt csakis nagybátyámnak köszönhetem. Ugyanis ő egy jólelkű szerzetes volt. Bár sosem voltam vallásos vagy hittem volna Istenben azért igazán érdekesnek tartottam az Egyház hagyományait és nagybátyám mérsékelt, humoros stílusát. Kellemes emlékek fűznek hozzá és egyszer valóban elgondolkoztam, hogy hívő emberré váljak, de végül nem tettem.

Hogy miért?Édesapám miatt.Ugyan, engem mindig is az irodalom és a költészet vonzott igazán (ezt édesanyámtól örököltem), jó atyám mégis a minisztériumba szánt. Szerinte be kellett volna állnom a család soraiba és rendes, jól fizető hivatás után néznem, sikeressé válnom. Természetesen mikor olyan ötletekkel huzakodtam elő mint a regényírás vagy a zongoraművészet megkaptam apám véleményét. Elég volt kiejtenem ezeket a szavakat a számon, hogy ott virítson tenyere nyoma az arcomon. Persze makacs módon ragaszkodtam elképzeléseimhez de egy idő után édesapám pofonjai rábeszéltek az ellenkezőjére. Hát eleget téve akaratának, iskola után, egészen fiatalon bekerültem a Mágiaügyi Minisztérium Aurorképző programjába. Be kell vallanom mást vártam az élettől. Unalmas irodai munkám és tréningeim mellett azonban nem hagyott el a klasszikusokért rajongó kislány. Az íróasztal alatt az ölemben mindig ott feküdt egy Shakespeare vagy Jane Austen könyv, netán egy verses gyűjtemény. Szünetekben az étkezés mellett pennával a kezemben vetettem ötleteimet pergamenre. Büszkén mondhatom, hogy az irodalom sosem hagyta el az oldalamat.Aztán édesapám és a bátyám is meghalt az első varázslóháború alatt. Anyám nem bírta a veszteséget ami ránk nehezedett és két évig kezeltetni kellett. Bár ma már igazán jó egészségnek örvend, biztosan nem tett jót neki, hogy huszonöt évesen otthagytam a munkámat és elindultam felfedezni Európát és a világot.