Genie and the Gentlemen

I/3. Ne tanúskodj, tovább élsz!

A Roxfort kihalt pincéi csendesek és hidegek voltak, diákoknak még nyoma sem volt. Perselust kisebb lelki nyugalom szállta meg amikor ott hagyta a Fonó sori lakását és két nappal ezelőtt, ismét a Roxfortba érkezett. Bár a tudat, hogy kerek egy hét múlva a kastélyt ismét az idegesítő diákok zsivaja tölti majd meg nyugtalanította a bájitalmestert. Így miután befejezte a szertár és a gyengélkedő készletének feltöltését úgy döntött, hogy kihasználja még a nyarából megmaradt egy hetet és minden idejét magára fordítja. Rá nem jellemző lustasággal, késő délelőtt kelt és ráérősen reggelizett. Eltöltött pár órát személyes laborjában csupán kedvtelésből majd ebéd után tett egy sétát a Roxfort birtokán. Kora este leült a kandallója elé egy pohár skót whiskyvel a kezében fellapozott egy magas fokú bájitaltan könyvet.

Összességében a férfi meg volt elégedve a magányával és a békével. De amikor már harmadjára kezdett újra egy mondatot mert egy bizonyos boszorkány képe folyamatosan megzavarta elméjét, idegesen csapta össze a könyvet.

Genevieve Lemaire.

Perselus hiába törte a fejét nem jutott eszébe, hogy honnan olyan ismerős a nő neve. Az, hogy tegnap este Dumbledore minden magyarázat nélkül kirángatta a lakosztályából korántsem dobta fel, már úgy is borús hangulatát. Hát még amikor megpillantotta a Black házat, milyen belső késztetéseket kellett maga alá gyűrnie mert félő volt, hogy évkezdésre nem találnának új igazgatót a Roxfort élére. Hiába volt bosszant a váratlan látogatásra Blacknél az ott zajló jelenet határozottan elégtételt adott.

Amikor megpillantotta az ismerős boszorkányt Lupin karjai között, elfogta a kíváncsiság. Ránézésre a harmincas évei közepére saccolta a nőt de szinte lehetetlen lett volna megmondani a pontos életkorát. Jól öltözött, kellemes megjelenése volt. Meg kellett hagyni, hogy Lemaire rendkívüli látvány volt. Perselus nem emlékezett, hogy találkozott e valaha ehhez fogható nővel. Annak ellenére, hogy a nyelve fel volt vágva, szinte sugárzott belőle, az elegancia a nőiesség és még azt is meg merte kockáztatni, hogy az aranyvérűség. Ami biztos volt, hogy a nőt jól nevelték és bármit is tett ellene Black annak elég súlyosnak kellett lennie ahhoz, hogy kihozza sodrából.

Igen. A boszorkány bája mellett Perselust leginkább a közte és Black között lezajlott szócsata szórakoztatta. Nem értette, hogy miért imponált neki annyira Lemaire a vita hevében, ahogyan kipirult arccal, feldúltan sértegeti a másik férfit, de ez akkor nem is nagyon izgatta mert jobban lekötötte, hogy Black tehetetlenségén mulasson. Mérhetetlen elégedettel töltötte el a férfi látványa aki szinte már a földön csúszott a bocsánatért. Nem tudta miért alakult ki a két ember között a feszültség de nem is érdekelte amíg ilyen jó műsorokkal szórakoztatják őt.

Mindezek ellenére Perselusnak korántsem tetszett, hogy Lemaire emléke nem hagyta el gondolatait és nem hagyta, hogy nyugodtan olvasson. Nagyot kortyolt a whiskyjéből miközben ismét végigjátszotta a tegnap este eseményei a fejében. Nyilvánvaló volt, hogy a nő régóta ismeri Lupint és Blacket ez pedig nyugtalanítót volt. Bár igaz, hogy a kapcsolata a két férfival szemel láthatólag bizonytalan, le merte volna fogadni, hogy a közelmúltban, vagy még régebben elválaszthatatlanok voltak. 

Afölött a tény fölött sem siklott el Perselus tekintete, hogy Lemaire milyen fölényesen uralkodott a beszélgetés felet. Még Dumbledore-ba is képes volt egy mondatával belefojtani a szót és úgy tűnt, hogy az idős varázslót nem zavarja a nő szemtelenkedése. Még Perselus is megérezte a Lemair-ből sugárzó presztízst és az enyhén vibráló mágiát amit a nő feszült hangulatának tudott be.

Perselus tekintete elsötétült mikor rájött, hogy többet agyal ezen a nőn mint amennyit más embereken szokott. Végül csak vállat vont. Elvégre férfiből van és Genevieve Lemaire egy igenis szemrevaló boszorkány volt. Viszont hiába próbálkozott, arra a kérdésre nem kapott választ, hogy miért is várja a szombatot és azt, hogy újra láthassa őt.