Döntésképtelenség

Zavar

-Jungkook állj le! -Kiáltotta Jaeseumin remegő hanggal
-Azt kértem, hogy ne légy lábalatt!!! -Jungkook ránézett s összeszorította a szemöldökét
-Jiru megfog halni!
-Miről beszélsz? Én nem tudok semmiről -Emelte fel a szemöldökét, ártatlan tekintettel. Elkezdett nevetni.

-Na...Jiru... Mondd, hogy ááá~ -Jugnkook kinyitotta Jiru száját, és beleöntött egy kis rovarírtót.-JUNGKOOK! KÖNYÖRGÖM! -Jaeseumun elkezdett sírni. Jungkook közelebb ment hozzá.
-Shh. Ne sírj. -Megtörölte könnyes arcát, a hüvelykujjával.
-Tudod Jae...Minden rendben lesz. -A fiú visszament Jiruhoz
-Könyörgöm. Jungkook kérlek! M..megteszek bármit!

-Ohhuww...Bármit? -Mosolygott
-I..Igen!?
-Hmmm...Rendben. Majd később visszatérünk rá, és elmondom, hogy mit kérek. Akkor egyenlőre abbahagyom a mérgezést...hmm...De attól még kiütöm.
-Jungkook megütötte Jirut és elájult.

-Jae! Egy szót se senkinek erről. Mi nem tudunk semmit...
Most felfogom emelni. Kikell vinnünk innen.
-M..micsoda?
-Szóval, mondom a tervet. Felemelem, kiosonunk hátul, mivel ott nincsen kamera. Aztán, te elmész a dolgodra. A többit bízd rám.
-Jaeseumin könnyes szemekkel bólogatott
-Jungkook elkezdte takarítani a padlót, mivel véres volt egy kicsit. Jaeseumin is segített. Aztán Jungkook eloldozta és felelemte Jirut. Jaeseumin fedezett, és Jungkook kiosont a hátcsó bejáratnál.
Ráült a motorra, és elhajtott.

*Jaeseumin szemszöge*

Még mindig remegett a kezem... El se hiszem, hogy ez mind megtörtént az orrom előtt. Olyat éltem át, mint még soha.
Jungkookra...pedig rá se ismertem. Öszíntén félek tőle... Még csak nem is tudok rá gondolni, mert kiráz a hideg.

Haza mentem.

*Jungkook szemszöge*
Ez az egész Jaeseumin hibája részben...Nem értem miért akar velem foglalkozni...De mindegy, most nem ez a fő lényeg.

Apámhoz tartottam.

[...]

-Üdvözlöm apám!
-Fiam... Ki az ott? Mit műveltél?
-Hát...az sok lenne elmondani...
Az a lényeg, hogy senki se tudhatja meg... -mosoly
-Eltudnád intézni?
-Pontosabban?
-Állítsd be balesetnek, és juttasd korházba...Kérem.
-Apám átvette Jirut. Utánna mentem a dolgomra

[...]

*Jaeseumin szemszöge*

Haza mentem. Még mindig sokkolt állapotba voltam... Ha Jiru sok rovarírtót nyelt, akkor meghal... Remélem, nem nyelt olyan sokat és élni fog..
Úristen... De mivan, ha elárul minket, hogy mit tettünk?

Hívtam Jungkookot.

-Jungkook! Uhm... Jiruval mi a helyzet?
-Minden okés.
-És uhmm... Túléli?
-Valószínű
-De akkor elfog minket mondani a rendőrségnek?
-Jungkook elkedtett nevetni -Igen
-MIVAN?
-Ahhj csak szivatlak. Mondtam, hogy mindenről gondoskodok! -Rámtette a telefont.
-Újra hívtam
-Jungkook! Mi van veled? hah?
-sóhajtott -Tudni akarod?

-Igen... Eléggé zavaró, hogy nem mondasz semmit, és egyszer csak megjelensz utánna meg eltűnsz.

-8-kor találkozzunk! 3 óra múlva érted megyek. -Rámtette a telefont.

*Jungkook szemszöge*

Találkoznom kell a bátyámmal.

[...]

-Junghyun!
-Aaa Jungkook, itt vagy.
-Kérdezni szerettem volna valamit.

-Kérdezz.
-Szerintem rohadtul baromság apánk terve... Egyáltalán mi lenne a szándéka vele?
-Mármint?
-A küldetéssel vagy mivel.. Tudod, amikor Sanchez és Bob a nevünk. -Igazából nem ezt akartam kérdezni, csak felvetésként mondtam
-Jaaa~ Hát..fogalmam sincs, de bízz apánkba. Tudja, hogy mitcsinál.
-Ja persze...Apuci kicsifia már csak tudja, hogy apánk mit tervez. -Mormogtam az orrom alatt.
-Hmm? Mondtál valamit?
-Nem... Ohmm és még mindig haragszol rám?
-Megvakartam a tarkóm, eszembe jutott, hogy lerohantam Junghyunt, és majdnem megfojtottam.