Döntésképtelenség

Daiki

Megkönnyebbült voltam, hogy Jungkook bízik bennem. Gondolom nehéz megbízni valakibe, ha életed során mindenki elfordult tőled.
A bizalom olyan, mint egy madár, ha egyszer elengeded, nehéz visszahívni.

*Jungkook szemszöge*

Most, hogy úgymond sikerült megbeszélnem Jae-val a dolgokat, kedveskedni szerettem volna neki valamivel. A megvédésére törekedtem, érzelmeit hátrahagyva.

Mégis hogyan lehet egy lánynak kedveskedni??!!

-Menjünk valahova! -szólaltam meg.
-Aa..rendben, hova szeretnél menni?
-Hát már eléggé későre jár, ami valljuk be, hangulatos. Itt vagyunk Incheonba. Élvezzük ki! -megfogtam a kezét.
-És azon belül? -szó szerint vigyorgott
-Csak sétáljunk -lágyan rámosolyogtam.

*Jaeseumin szemszöge*

Még mindig abszurd, hogy mafia, de olyan édes.

Elkezdtünk sétálni a sötét, kormos ég alatt. Fogtuk egymás kezét.

-Kérdezhetek valamit? -a semmiből megszólalt
-Hogyne
-Neked...neked... tetszik valaki? -Hah? Ezt most miért kérdezi??
-Miért is?

-Úgy láttam... vagyis azt vettem észre, hogy még akkor nagyon... kipirultál Taehyungra.
-Uhm... igen Taehyung egy nagyon aranyos fiú. -nem tehetek róla, de elmosolyodtam.
-Viszont... nem hinném, hogy szerelmes lennék belé -kuncogtam
-Ah.. értem.
-De azt bekell, hogy valljam, hogy Tae nagyon helyes, és vicces. Rögtön első találkozásnál hazakísért és nagyon édes volt velem.

*Jungkook szemszöge*

Úristen.. minek is tettem fel a kérdés? Nagyon hülye ötlet volt. Most róla fog áradozni.
De hát.. végülis én kérdeztem rá.

Egyáltalán nem is értem, hogy miért zaklat fel ez engem. Ő csak egy barát. Egy aranyos és számomra fontos lány. De akkor is! Taehyung Taehyung Taehyung... Kár volt rákérdeznem.

-De nem akarok most róla beszélni -mondta, miközben elnézett.
Nem szeretném, hogy másokról ilyen nagy szenvedéllyel beszéljen...

-Csak kérdeztem, de rendben. -Felvettem egy erőltetett mosolyt.
-És mi van veled, Jungkook? Neked tetszik valaki?
-Chh..nem -gyorsan vágtam rá.

-Az ott ki? -mutatott a parkolóba egy emberre, aki integetett nekünk. Nem láttam ki volt az. Nagyon ködös volt minden

-Nem tudom.

-Közelebb sétáltunk, de nagyon tartottam, mivel Jaeseumin velem volt. Szorosan fogtam a kezét.

-Jeon! Hey! Rég találkoztunk! -egy fekete kocsi előtt állt az a titokzatos személy.

-Mi a szart keresel itt?

-Jeon! Így kell köszönteni egy régi barátot?

-Daiki, mondd el mit keresel itt?

____

Daiki.... Daiki és a köztem lévő történet eléggé "fura" vagyis inkább ködös. 12 évesen Japánba mentem egy évet. Összeismerkedtem Daiki-val, akinek a fő foglalkozása az, hogy jó cuccokat ad el, eléggé kedvező összegért. Ő 2x idősebb volt, mint én, de jól kijöttünk. Sokat lógtam vele akkoriban. Apám flörtölt az anyjával...szokásosan.. aghr! Undorító az apám.
Mindegy. Visszatérve. Daiki-éknál nem a szokásos módon ment a buisness, mint nálunk, vagy a többieknél. Náluk az anyja intézte a céget...chh.
Apám ingyen drogokat akart... mégis ki szeretné fizetni...
Daiki anyját, az apám úgy vette rá, hogy szexuális igényeit megadta neki. Ez volt maga a buisness. Szex drogért.
A furfangos apám miután megkapta ígért ajándékát, eladta mindenkinek drága pénzért.