Döntésképtelenség

Megtörtént

Jó reggelt! -mondtam magamnak. Igazából, kicsit se volt jó... nem jól éreztem magam. Nem az, hogy beteg lennék, csak vannak napok, amik nem akarnak működni, és ezt általában megszoktuk érezni.

Jungkook hívott. Nem tudom, hogy miért, de nagyon furcsáltam.

-I..igen?
-Jó reggelt. Lenne egy kérdésem.
Mi lenne, ha ma kihagynánk az iskolát?
-Mivan?
-Csak hagyd ki! Menjünk el!
-De mit mondok anyának?
-Hazudj!
-Nem szoktam!!
-Ahhj! Jó, akkor menjünk be. De akkor valamelyik óráról lógjunk!
-Hmm?
-Mindegy, majd ott megbeszéljük.

-Furaaa... nagyon fura ez a Jungkook.

Elkészülődtem. Egy fekete cargo nadrágot vettem fel, egy fehér haspolóval, pulóverrel. Jól néz ki!

[...]

Letettem a cuccaimat a szekrénybe.
Azt vettem észre, hogy valaki megfogja a csuklómat.
-Mindenhol kerestelek! Miért jöttél ilyen későn?
-Jungkook?
-Igen, én vagyok az.
-Mi ütött beléd?

-Nem tudom! Nincs olyan jó előérzetem a mai nappal kapcsolatba.
-Ugye?! Nekem sincs. -feleltem. Ugye? Mondtam én. Megnyugtat, hogy nem csak én érzek így... Várjunk! Ez a baj! Akkor ha már többen is érezzük, akkor tuti, hogy nem jó valami. Akkor mégse megnyugtató.

-Jungkook! Amúgy mire készülsz?
-Még énse tudom. -Azzal közelebb hajolt hozzám, és azt suttogta, hogy
-Akkor megöljük? -Hátraléptem. Kezdek úgy érezni, hogy mostanában nem viccelődik evvel. Azért egy kicsit erős lenne megölni Jirut.
-Nem vicces! A frászt hozod rám!
-Már az elején mondtam, hogy nem viccelek...
-Aha! Akkor mondd is el, hogy hogyan szeretnéd megölni?! Neked tényleg elmentek otthonról? Szerinted nem jönnének rá, hogy az egyik napról a másikra eltűnik egy gyerek?! Nem lenne gyanús? Mi?!
-Jézusom! Nyugodj már le! Ne idegeskedj, árt a szépségednek! -Na ez is fura volt tőle... kicsit kipirultam...
-Álj le! Tényleg felidegesítettél! Nagyon furcsa vagy nekem! A fülembe suttogod naponta hogy "öljük meg" aztán meg elakarsz hívni ebédelni, hogy "beszélgessünk"!!! Ja és ne beszéljünk az iskolás lógásról!! Normális vagy? Mit szólna anyám, ha megtudná?! Nem beszélve apámról. -Igen, egyszóval kiborultam... előtte.

-Ahhj nyugodj meg! Nincs semmi baj! Ne stressze-..
JUNGHYUN?! -Jungkook elnézett a szememből, és a hátam mögé bámúlt. Junghyun? Az meg ki?

*Jungkook szemszöge*

-Mi a szart keres ez itt. Elvégre nem is találkozhatnánk ilyen közösségi helyen!
-Junghyun?! Mit keresel itt?!
-Jungkook! Csak eljöttelek meglátogatni. -mondta mosolyogva.
-De hisz, te is tudod, ilyet nem tehetsz!
-Ugyan már! Az öcs-... -Befogtam a száját.
-Maradj csöndbe! -mondtam suttogva.
-Oké.. Jungkook. Igazából csak ezt akartam odaadni. -Egy ajándék doboz volt az.
-Ez mi?
-Majd nyisd ki. Ohh ki ez a lány? Még be se mutatkoztam!
-Junghyun! -Arréb hívtam, mielőtt Jaeseuminnak elmondaná a nevét.
-Ne mondd azt, hogy Jeon! Nehogy azt mondd, hogy a tesóm vagy!
-Haaa! Csak nem szégyelsz?! -Szívta a vérem.
-Nem! Egyenlőre nem szeretném, ha tudná bárki is. Na meg persze eleve nem jöhettél volna ide. Apánk tudja?!
-Ő küldött ide.
-Ő küldött ide?!
-Ő küldte az ajándékot.
-Ohh. -azzal odament Jaeseuminhoz.

-Szia! Choi Junghyun vagyok! Örülök, hogy megismerhettelek!
-Hello! Min Jaeseumin! Én is örülök neked. -azzal Junghyun bólintott, majd elment.

*Jaeseumin szemszöge*

-Jungkook! Ő meg ki volt?
-Egy barátom. -Becsöngettek, szóval bementünk a terembe.

[...]

Matek következett.
-Na most! -mondta Jungkook.
-Mi most?
-Menjünk! Amúgy sincs kedvem most matekozni.
-Hhhh. Utánna békén hagysz már evvel a lógásoddal?
-Lehet... -válasszolta szemét forgatva. Szóval akkor lógunk mi? Az vicces... ez a Jungkook eskü megront engem... Nem tudom miért foglalkozok vele, de az a baj, hogy érdekel... Lehet igaza lenne Eun-Jinak?? Ahh dehogy! Ez csak barátság! Jaeseumin ne keverd össze mással!!!
-Akkor megyünk? -kérdezte, ami kizöngentett a gondolkosásomból.
-Jah.. i-igen.  -Kimentünk az udvarra.