Az új lány Mistyc Falls-ban

6. rész: A kibékülés

Már ott voltam a Salvatore háznál. Félve de be nyitottam. Féltem,hogy találkozni fogok Damonnel és bántani fog,de legfőképp attól,hogy beszélnem kell vele. Na de beljebb mentem. Kiabáltam.

- Stefan! Hol vagy?- nem kaptam választ de egy idő után egy hang szólt mögülem.

- Szia édes- hátra fordultam,Damon volt az egy szál semmiben. Gyorsan felvettem azt a törülközőt ami a széken volt és eltakartam a szemem és oda dobtam neki.

- Ne csinálj úgy mint aki nem látott meztelenül.- nevetett

- Jó én megyek- kilestem a kezem mögül. Észleltem,hogy rajta van a textil. Az ajtóhoz vettem az irányt ő meg fel az emeletre. Mikor ki akartam lépni az ajtón nem tudtam. Mitha valami láthatatlan fal lenne ott. Kiabáltam. Egyből Jasminre gondoltam.

-Engedjetek már ki!- mondtam és először Lily jött elő.- Ugye ez nem a te ötleted volt?- kérdeztem- A másik te honnan tudod?

- 1. De az én ötletem volt 2 azt hitted nekem nem mondták el. Szerinted nem tudtam hogy azért nem beszélsz velük mert kiakadtál. Nyugi én is ezt csináltam mikor megtudtam.- mondta a lány.Aztán Stefan és Jasmin is oda jött.

- És ebből mit akartok ki hozni?- kérdeztem.

- Jah hát az szeretnék hogy kibéküljetek.- mondta Stefan.

- Pontosan- mondta Jasmin. És ott hagytak. Értitek ott hagytak egy házban Damonnel. Csak kiabáltam.

- Engedjetek ki! Jasmin, Stefan, Lily!- ez ment  5 percen keresztül.

- Alexa most komolyan csak nem halsz bele ha velem kell lenned 1 napot.- mondta vigyorogva.

- De de igen.- mondtam és ott hagytam felmentem az emeletre egy szobába. Rá ültem az ágyra és néztem ki a fejemből. Egyszer csak bejött Damon.

- Te mit akarsz itt annyi szoba van itt és mégis ebbe jössz!? - forgattam a szemem.

- Képzeld ez az én szobám.- mondtam gúnyosa.

- Oh bassza meg tényleg. Nem is értem hogy felejtettem el már voltam itt. - mondtam és rácsaptam a homlokomra.

- Igen voltál már itt. Huu de jó volt. - mondta már megint a szokásos mosolyát hozzá csatolva.

- Ehhez nincs kedvem Damon. - megkerültem és ki akartam menni a szobából, de már megint megállított a láthatatlan fal. Ideges lettem és rá néztem Damonre. Ő se értette mi van. Egyszer csak csörgött a telefon. Jasmin volt az. Damon felvette.

- Mondjad boszi.- szólt bele idegesen.

- Jasmin én kinyírlak!- kiabáltam

- Oo akkor már a szobában vagytok- mondta Jasmin.
-Hangosíts ki!

- Tudtuk hogy majd külön szobába akartok lenni ezért raktam a szobára is.- mondta majd kinyomta.

- Szuper.- mondtam szarkasztikusan. És le vágodtam az ágyra keresztbe feküdtem rajta. Damon oda jött és felém mászott.

- Tudom hogy azt akarod hogy megcsókoljalak .- suttogta a fülembe.

- És hanem- súgtam neki.

- De azt akarod.- suttogott. Jó igen azt akarom de neki nem kell tudnia. És miközben ezen gondolkodtam már a szája az enyémen volt. Fhuu de jól esett, de én csak eltoltam magamtól.

- Damon! - akadtam ki.

- Jaj ugyan tudom hogy élvezted- és már megint az a pimasz mosoly. Aminek nem tudok ellenállni és nem is bírtam rá vetettem magam. Kigomboltam az ingjét és megláttam azt a tökéletes testet. Ő is vetkőztetett engem. Rajtam már csak fehérnemű volt rajta már semmi se. Olyan vadul csókolt. Na de mindegy nem akarom részletezni. Röviden tömören másodjára is megtörtént.

Kipurcantan feküdtünk az ágyon.

- Lehet mégsem végzek velük. Inkább megköszönöm nekik.- mondtam és oda bújtam hozzá.

- Na látod még se olyan rossz hogy bezártak minket.- mondta és közben a hajamat piszkálta.- Szeretlek, Alexa Fell.

- Én is szeretlek, Damon Salvatore.- mondtam és aztán a karjában aludtam el.