Az új lány Mistyc Falls-ban

12. rész: Már megint külön

Mielőtt bele kezdek a részbe. Bocsánat hogy rég volt rész de a tanulással foglalkoztam meg nem is jött az ihlet, hogy mit írjak de kezdjünk is bele az új részbe.

Alexa szemszöge:

Egy kicsit még én is meglepődtem, hogy be mertem szólni egy ős vámpírnak. Na de bele is kezdtem a mesélésbe.

- Szóval miután Damon elment rendeltem pizzát. Aztán valaki csengetett. Kinyitottam az ajtót a pizza futár volt az vagyis én azt hittem mert pizzás doboz volt a kezébe meg úgy volt felöltözve. Mondtam neki hogy jöjjön be mert a konyhában van a pénztárcám és ameddig be megyek ő ne kint várakozzon aztán mikor már a konyhában volt lépteket hallottam a hátam mögül megfordultam és a  férfi kezében volt egy kés. Belém szúrta eltűnt.

- Ryan volt az.-mondta Klaus.

- Én megölöm.- mondta haragtól túl fűtve Damon.

- Nem, nem fogod mert én fogom.- mondta Klaus.- Nálad idősebb Damon semmit sem érnél egyedül.

- Dehogy nem!- mondta Damon.

- Nem nem érnél semmit és ezért kell azt csinálnom amit fogok.- ahogy ezt kimondta megragadott és vámpír gyorsasággal elvitt. Nem láttam semmit egy kendővel be kötötte a szemem. Amikor le vette már egy autóban voltunk nem tudom hova tartottunk.

- Hova viszel? És mért védesz ennyire? - kérdeztem mérgesen de a hangom elcsuklót.

- Nem mondhatom meg,hogy hova viszlek de mikor oda érünk mindent elmagyarázok- rám nézett majd nézte tovább az utat.

- Nem akarok elmenni sehova. Vissza akarok menni Damon-hez.- kiabáltam.

- Hát pedig nem mész vissza. - kiabált rám amitől nagyon megijedtem ezért nem szóltam egy szót sem. Megfogadtam hogy nem szólok hozzá. Az ablakon bámultam kifelé de egyszer csak be aludtam. Arra keltem fel hogy egy puha ágyban vagyok. Először azt hittem hogy mindent csak álmodtam és,hogy otthon vagyok. De felültem körül néztem és egy ismeretlen szobába voltam. Nagyon meg ijedtem. De aztán valaki be lépet az ajtón Klaus volt az.Sajnos.

- Na felébredtél?- csak bólintottam.  Fejemet elfordítottam és vissza hajtottam a párnára.

- Akkor bele is kezdek.- ült le mellém.- egy ével ezelőtt ismertelek meg az egyik bárban. Nagyon szép voltál abban a rózsaszín mini ruhában.- erre a mondatára egyből felültem és rá néztem. Ő folytatta tovább.- Ott táncoltál a bár közepén mindenki téged figyeld. De egyik srácnak sem volt bátorsága hogy megszólítson. Ezért megtettem én. Nagyon sokat beszéltünk. Én abban az egy éjszakában beléd szerettem,de tudtam hogy csak bajba sodornálak ezért kitöröltem rólam az emlékeid.

- Hogy mi van? - akadtam ki. - Te kitörölted az emlékeim?- kiabáltam rá. - Nem ez tuti nem igaz, én sose találkoztam veled. - jelentettem ki.

- De találkoztál velem. És én még mindig szeretlek. - mondta és a rakoncátlan fürtjeimet  amik a szemembe lógtak a fülem mögé simította.
Én pedig hátra húzódtam.

- De én Damon szeretem! - jelentettem ki.

- Tudom. Damon egy nagyon szerencsés ember.- sütötte le a szemét.

- Talán ha nem törölted volna ki az emlékeim akkor lehet én is szeretnélek.- mondtam majd fel álltam.
- Merre találom a mosdót? - kérdeztem.

- Gyere megmutatom. - mondta Klaus. egy nagyon szép helyiséghez vezetett. Én be mentem magamra zártam az ajtót és leültem az ajtó elé. Gondolkodtam majd egyszer csak zokogásba törtem ki.

- Minden rendben?- kiabált be Klaus.

- Nem nem rohadtul nincs.- nyitottam ki az ajtót. - Haza akarok menni. Damonhoz. És azt akarom hogy az a Ryan vagy ki leszálljon rólam!- zokogtam.

- Jó még ma haza viszlek,de csak egy feltételel. Ha a házból ki nem mész és mindig Damonnel leszel. Csak így viszlek haza! - adta be a derekát Klaus.

- Oké. Köszönöm. - oda mentem hozzá és át öleltem. Ő visszakozva  de vissza ölelt. Pár perc múlva indultunk is. Az úton én megint elaludtam. Akkor keltem fel mikor oda értünk. Kiszálltam az autóból és be rontottam a házba.

- Damon!! - kiáltottam. Damon a nappaliban állt. Ahogy meglátott felém futott. És megölelt.

- Végre itt vagy kicsim! De van valami. - mondta és a mosoly le ment a szájáról.

- Mi mi az ?- kérdeztem megijedve.

- Az hogy nem lehetünk együtt. Nem akarom hogy a múltbeli hülyeségeim felbukkanjanak és mentegetned kelljen! És nem értem hogy mért nem hagytál már itt akkor amikor megtudtad hogy mi vagyok.

- Azért mert szeretlek!

- Akkor szeress ki belőlem!

- Nem tudok!- sírtam el magam megint.

- Hát ez nagy probléma. Tudod miért akar megölni Ryan. Nem? Képzeld mert mikor ki voltam kapcsolva megöltem az ő barátnőjét és most azzal akar büntetni hogy megöli az enyémet.- ordította.

- És ezzel most mit akarsz mondani?- kérdeztem alig látva a könnytől.

- Nem vagy a barátnőm többé!- mondta halkan.

- Damon ne!

- De Alexa, és most menj el!- kiabálta.

- Jó elmegyek de azt sose felejtsd el hogy szeretlek! És hogy bármikor számíthatsz rám mert olyan hülye vagyok hogy még ezek után is szeretlek!- kiabáltam majd ott hagytam és sírva mentem ki a Salvatore ház ajtaján ahol Klaus állt.