Az új lány Mistyc Falls-ban

19.rész Újra Damonnal vagy még se ?

*Nem talált. - mondtam mosolyogva. - Alexa Fell- nyújtottam kezem*

- Damon Salvatore- fogadta el a kezem.

- Tudom- mosolyogtam még mindig.

- Aha és miért is vagy itt?- nézet rám ilyen semmit mondóan.

- Stefan maradhatok Damonnel négyszemközt és elmondhatom neki is?

- Persze.- Stefan a kérésem után egyből fel ment az emeletre.

- Na hallgatlak.- mosolygott rám Damon.

Damonnek is elmondtam ugyan azt amit Stefannek.

- Nekem is mondanom kell valamit.- én nem szóltam semmit csak vártam,hogy mondja.- Mikor az autó baleset volt pont arra jártam megláttam hogy mennyire hasonlítasz Ariara akkor rá jöttem,hogy te vagy a hasonmása. Ezért megmentettelek. A szüleidet is próbáltam,de nem sikerült. Csak egy baj volt hogy te kómába estél. Minden nap jártam hozzád lehet ezért álmodtad azt amit álmodtál.- megakartam szólalni,de nem engedte. Adott egy csókot és utána.

- El felejted amit mondtam. Elmesélted amit akartál. Én sajnáltalak és utána haza mentél. - igézet meg.

- Elfelejtem amit mondtál.- nem értem nem felejtettem el. Nem tudom mivan. Na nem baj ezt Damonnek nem kell tudnia. Megfogtam magam haza indultam,hogy ne legyek gyanús.

Haza érve rá jöttem,hogy szerintem Damon is szeret engem vagyis remélem.

Elhatároztam,hogy holnap át megyek Stefanhoz és ezt elmondom neki.

* A Salvatore házban *

- Damon életed egyetlen jó tette és ezt is elfelejtetted vele?- Stefan indult el Damon felé.

- Igen mert megakarom védeni.

- Még is mitől?

- Magamtól. - mondta Damon egy kicsit szomorúan. - És egyébként nem illik hallgatozni. - váltót vissza a sajátos stílusába. Utána megfogta magát és elment.

* Alexánál *

Rá néztem az órára este nyolc.

- Jézusom -mondtam magamban.

Elmentem fürödni. Mikor mentem a szobámba hogy fel vegyem a pizsamám egy varjút láttam az ablakban. Gondoltam oda megyek hozzá hát ha nem repül el. Mikor oda értem meglepetésemre tényleg nem szállt el. Szépen lassan felé nyújtottam a kezem.

- Jaj de barátságos kis madár vagy!- mondtam neki mosolyogva miközben simítottam tollát. Ő válaszul károkott egyet.

- Na kis madárka én megyek és le fekszem. Holnap hosszú nap vár rám. - mondtam majd oda sétáltam az ágyamhoz. Vissza tekintetem meg az ablakhoz és még mindig ott volt a madár. Nem nagyon foglalkoztam vele mert hamar elnyomott az álom.

Reggel mikor felkeltem nem nagyon csináltam semmit meg reggeliztem, felöltöztem, az utamat a Salvatore ház felé vettem.

______

- Bocsánat a zavarásért, de mondani szeretnék neked valamit.- mondtam Stefanak.

- Jaj ugyan semmi gond és nem zavarsz.- mosolygott.

- Damon itthon van? - kérdeztem közbe körül néztem a házba.

- Nem nincs itthon nem rég ment el.

- Oké akkor mondom. Szóval tegnap mikor itt voltam ugye arról nem beszéltünk mik vagytok vagyis tudom,de érted. - mondtam kicsit össze zavarodva. Ő nem mondott semmit.- Szóval ha igaz az álmom akkor ti vámpírok vagytok.

- Igen azok vagyunk,de ezt nem mondhatod el senkinek. - mondta meggyőzően.

- Tudom és azt is hogy ti tudtok igezni és tegnap Damon is ezt csinálta, de mégse feledtem el amit mondott pedig arra igézet,hogy felejtsem el.

- Akkor emlékszel mit mondott ?- nézet rám kicsit szomorúan.

- Igen emlékszem,de ezt legyszives ne mond el neki.

- Jó nem mondom el. Viszont nekem dolgom van. Találkozom az egyik baratommal. Nem akarsz te is jönni ?- kérdezte mosolyogva.

- De persze. Ha nem zavarok.

- Alexa ezt már megbeszéltük. - mosolygott.

- Jó bocsánat.

- Semmi gond. - A Grillbe mentünk amíg oda nem értünk beszélgetünk. A Grillbe érve Stefan intett egy barna hajú,barna bőrű lánynak.

- Szia Bonnie!-mondta Stefan a lánynak vagyis Bonnienak.- Ő itt Alexa. - mutatót be.

- Szia! Alexa Fell- nyújtottam neki a kezem.

- Bonnie Bennet- rázta meg a kezem.- arra gondoltam,hogy elmehetnénk bulizni.- mosolygott nagyon Stefanra.

- Aaa nem is tudom.- húzta félre Stefan a száját.

- Én benne vagyok!- mosolyogtam.

- Hát Stefan kettő az egy ellen.- nevetünk el magunkat Bonnieval.

A buliban kiderült,hogy Bonnie egy boszorkány. Én elmeséltem neki mindent és hát mesélés közben elég sokat ittunk így elég durván becsíptünk. Már sétáltunk el a szórakozóhelytől. Mikor Bonni lefordult egy utcába.

- Stefan ma aludhatok nálatok? Nem nagyon szeretek egyedül lenni.- mosolyogtam rá kínosan.

- Persze.- mondta. - Rajta csak kicsit látszott,hogy ivott mert ő ugye vámpír.

Mikor oda értünk Damon egy szál törölközőben állt és nézet ki az ablakon. Uram atyám milyen jól nézett ki. Én elindultam felé.

- Azt hiszem jobb lesz ha én megyek. - mondta Stefan és fel ment az emeletre. Damon ennek hallatára felém fordult.

- Hát Damon.- értem oda hozzá.- Elég sexi vagy.- simítottam meg mutató újjammal mellkasát.

- Hát Alexa ez ilyen. - vetette be csábos mosolyát. Én ennek láttán megcsókoltam. Aztán gyorsan elhúztam a fejem.

- Sajnálom.-raktam a kezemet a szám elé.

- Nem nem sajnálod.- vette el a kezem Damon.

- Nem tényleg nem. - Ahogy ezt kimondtam most Ő csókolt meg. Felkapott és a szobájába vitt vámpír sebességgel az ágyára dobot. Na innen tudjátok.
Reggel arra keltem hogy hátulról ölel. Olyan aranyos volt ahogy szuszogott. Kiszabadultam az öleléséből és egy darabig néztem utána felöltöztem. A pólómat nem találtam. Ezért keresni kezdtem.

- A pólódat keressed? Az ágy alatt van. Szét tépve. - mondta még mindig csukott szemmel.

- O baszki tényleg. - mondtam.

- Ott a szekrényem keress benne valamit és egyébként miért nézzél mikor alszok ez para. - nevetett.

- Ezek szerint nem is aludtál.- vettem ki a szekrényéből egy fekete pólót fel vettem és oda ültem hozzá. - Szóval akkor mi most? - mutattam felváltva magamra és rá.

- Nem.- állt fel az ágyról. Én csak néztem magam elé. Ő addig felöltözött.

- É.És akkor a tegnapi?- dadogtam

- Ja igen azt élveztem.- mosolygott. Én nem jönnek veled össze. - nyitotta ki az ajtót.

- Emlékszem- csak ennyit mondtam neki