Az új lány Mistyc Falls-ban

16.rész: Az új vámpír

Miután Stefan elment nagyon ideges voltam és csak arra gondoltam hogy mi lehet most vele ,hogy hol van ,hogy érzi magát. Nagyon aggódom érte. Sajnálom szegényt. Én úgy nézek rá mit ha a bátyám lenne. Én nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni e miatt. Állandóan ez járt a fejemben és hát rólam azt kell tudni hogy ha ideges vagyok akkor máson vezetem le.

- Mi a baj kicsim?- kérdezte Damon.

- Igen kicsim, ha a kicsid lennék megemlítetted volna,hogy van egy ikrem. - akadtam ki.

- Aria nem az ikred hanem a hasonmásod. - javított ki. Na igen ezt nem kellett volna mert még idegesebb lettem.

- Na akkor mesélj nekem róla ha már az okoskodás megy.- mondtam gúnyosan.

- Oké. Szóval Ariát 1864- ben ismertük meg. Nagyon belé szeretünk Stefannal ,de ő mindkettőnket szeretett vagyis hát azt mondta meg mutata ma már máshogy állítja na, de mindegy és kb annyi amennyi most fontos. -megse sértődött azon,hogy bunkó voltam.

- Az úgy komoly. Te nem is engem szeretsz, te csak azt szereted bennem,hogy hasonlítok rá!- vágtam a fejéhez.

- Dehogy is. - akadt ki. - Igaz,hogy miatta jöttem ide,de amikor kiderült az igazság akkor megutaltam és utána találkoztam veled. Először azt hittem,hogy te is olyan tuskó vagy mit ő, de te egy kedves, szókimondó és segítő kész lány vagy és ezért szeretlek nem azért mert úgy nézel ki mint ő. - mondta közben végig simította arcomon a kezét.

- Jó rendben vegyük úgy,hogy elhiszem.- mondtam neki érzelem mentes arccal. Amúgy teljes egészében elhittem amit mondott, de neki nem kell tudni. - Na de én felhívom Annat.

- Még is mért?- kérdezte Damon nem értve miért hívom Annat.

- Mert elmondok neki mindent. - mondtam ellentűrést nem elfogadva. Ő nem mondott semmit csak engem fürkészett. Pár perc csörgess után Anna felvette.

- Szia Alexa!- hallottam meg barátnőm hangját a másik vonalról.

- Szia Anna! Eltudnál jönni a Salvatore házhoz?- kérdezte de szinte majdnem kijelentettem.

- Persze. Pár perc és ott vagyok.- mondta majd letette. Ameddig Anna ide nem ért addig én meg Damon csak néztük egymást. Nagyon vágytam arra,hogy megcsókoljam,de most a bunkót játszom ezért ellen álltam a csábításának.

- Sziasztok mi volt az olyan fontos?

- Gyere Anna ülj le! - utasítottam.- Szóval most olyat fogok mondani ami teljesen megfogja változtatni az eletest!-vettem egy mély levegőt-Damon és Stefan vámpír, Jasmin meg boszorkány. Ja tényleg azt elfelejtettem mondani, hogy van egy hasonmásom.- néztem Damonre szúrós szemekkel. Ez után Anna nagy nevetésbe tört.

- Jaj ne nevettess.

- Jaj Anna ne légy már ennyire naiv!- hallottunk egy hangot a hátunk mögül. Azután hátra fordultunk és Aria volt ott.

- Aria ne szólj bele! Köszi!- mondta Damon egy gúnyos mosollyal.

- Jaj tényleg Anna ezt megakartam mutatni.- mondta Aria és vámpír arcára váltott.

- Istenem gyere le!- kiáltott fel Anna.

- Anna semmi baj!

- Mi az,hogy semmi baj? Ezek szörnyetegek!

- Dehogy is ! Jó Aria lehet az, de Damon és Stefan nem!

- Jó oké nekem ez túl sok!- Anna felállt és kirohant az ajtón.

Anna szemszöge:

Még hogy nem szörnyetegek. Mind az csak Alexa nem lát a szerelemtől. Nem is értem,hogy tud így élni ezzel a tudattal.

- Anna, Anna. Te naiv Anna!

- Alexa.

- Nem. Talàlgas még!

- Aria.

- Talált.- mosolygott utána bele harapott a csuklójába és a számhoz nyomta. Nekem vér ment a számba elkezdettem öklendezni. Utána megfogta és eltörte a nyakam. Előttem elsötétült minden.

Alexa szemszöge:

Miután Anna elment rajta és Stefanon járt az agyam. Damon állandóan engem nézet,de nem szólt semmit. Ezért én megtörtem a csendet.

- Damon!- szóltam halkan.

-Igen édes. - mosolygott.

- Hogy, hogy ilyen kedves vagy velem? Pedig én tök bunkó vagyok.

- Engem nem érdekel ha kedves, bunkó vagy én mindig kedves leszek!- mondta majd egy puszit nyomot a homlokomra.

- Szeretlek!- mosolyodtam rá.

- Szeretlek! - ahogy ezt kimondta lágyan megcsókoltam majd az vad csókolózásba ment át. Ő fel vett az ölébe és a falnak nyomott.

- Jaj menjetek szobára!- Aria már megint jókor jött. Ahogy ezt kimondta egy nagy puffanást hallottunk. Oda kaptunk a tekintetünket.

- Jézusom Anna!- futottam hozzá.- Te megölted ?

- Nem, vagyis igen de majd fel kel.- húzta félre száját.