I'm ready to die for you |Szünetel|

5.rész

"Az, hogy Kuina Chishiyat húzza maga után, de ez még nem is lett volna baj de az már igen, hogy FELÉM HÚZTA."

Bazd meg, bazd meg, bazd meg. Csak ennyit fűzök hozzá. Szóval ja most itt ülök a napágyon és azt nézem ahogy Kuina felém huzza Chishiyát. Szuper, ennél már csak az lenne jobb ha valaki lesmárolna, már tényleg semmin se lepődök meg.
-Itt vagyok. -mondta Kuina amikor ide értek.
-Láttom. Amúgy hello.-intettem.
-Szia. -intett vissza Chishiya.
-Mindjárt jövök. -mondta Kuina, mire bolintottam és a tömeget kezdtem el tanulmányozni. Amúgy egy kicsit se volt kínos hogy csendben itt ülünk, mondjuk én ülök, Chishiya pedig áll de részlet kérdés. Mindegy, szóval az emberek nagy része táncol, a medencében fürdik vagy a bár pultnál iszik/beszélget, és ahogy nézem Kuina is ott van, aki most indult vissza 2 koktéllal a kezében.
-Kuina jön vissza. -hallom meg Chishiya hangját, mire rá kapom a fejem, és észre veszem hogy engem néz, én meg franc tudja miért el pirulok, ezért újra Kuina irányába fordulok és bólintok, Oké mi a faszom történik velem?! Először megmentem Chishiyat, utána aranyosnak találom a mosolyát, azután bocsánatot kérek most meg el pirulok ez nagyon nem én vagyok, kérem vissza régi Ayamét MOST.
-Megérkeztem. -mondta Kuina és vigyorgott mint egy vadalma, bolintottam és a lány a kezembe nyomott egy koktélt.
-Köszi. -mondtam majd a számhoz emeltem a poharat és beleittam. -Finom. -mondom egy halvány mosollyal Kuinának, majd még egyett bele kortyoltam.
-Tudom. -mondta Kuina mosolyogva-Én csak a legjobbat iszom. -mondta büszkélkedve mire mosolyogva meg forgattak a szemem.
-Ne forgasd mert kiesik.-mondta Chishiya rám se nézve.
-Pont te mondod. -szólt vissza neki Kuina mielőtt bármit reagálhattam volna, amúgy én is ezt mondtam volna, Amúgy Kuina egy buzgó mocsing, de most tényleg, hiperaktív, életvidám, egyfolytában beszél mint például most is csak nem figyelek rá, egy szóval minden ami én nem.
Még folytattam a gondolat menetemet de meg láttam Niragit közeledni.
-Ne már, már megint. -mondom nyavajogva miközben unottan nézek Niragira.
-Mi az? -kérdezte Kuina.
-Niragi. -mondom sóhajtava.
-Ay.... -kezdte Niragi amikor ide ért.
-NEM, akármi is nem. Nincs kedvem mégegyszer elmagyarázni hogy nem vagyok a kurvád úgyhogy haggy engem békén. Mondjuk úgy... Örökre.-mondom a szávába vágva. -Ja és az kivétel hogyha épp meg akarnak ölni akkor hősiesen megmenthetsz, de ezen kívül haggy békén. -teszem hozzá-Ha valakit érdekelne, amit nem hiszek akkor a szobámban leszek és épp az élet nagy dolgain fogok gondolkodni, mint például hogy ha mi nem látjuk a levegőt akkor a halak látják-e a vizet szóval örültem hogy itt lehettem, amúgy nem, viszlááááát. -húztam el az á-t miközben otthagytam őket és elindultam fel a szobámba, amint felértem egyből eldőltem az ágyon, de persze amilyen az én szerencsém persze hogy pont akkor kopogtattak amikor hozzá értem az ágyhoz, Nem akarok felkelni de azt se akarom hogy be jöjjön az aki kopogott. AAJJHHHH HOGY MIÉRT PONT ENGEM KELL SZOPATNIA AZ ÉLETNEK.
Szidkozodva fel álltam.
-Mi van? -kérdezem egy cseppet sem kedvesen mikor kinyitottam az ajtót-Mi olyan életbe vágóan fontos, hogy nem lehet az embert békén hagyni?
-Omm, hello Arisu vagyok. -nézzett rám megszeppenve egy fekete hajú fiú, mire rá néztem.
-Én pedig Usagi. -mondja a lány akit eddig észre sem vettem.
-Ayame. -biccentettem feléjük.
-Újjak. -hallom meg Chishiya hangját mire rá nézek és biccentek, Figyu értem én hogy jól néz ki meg minden de attól még nem kell hogy bogaras legyek valakinél esetleg van bogár irtó? -Körbe kell őket vezetni.
-Miért nem te csinálod meg? -kérdeztem félig felvont szemöldökkel.
-Nekem játszanom kell. -fúrja a tekintetét a zöld íriszeimbe, és érzem ahogy a szívem majd kiugrik a helyéről.
-Nekem is. -mondom és továbbra sem töröm meg a szem kontaktust ahogy ő sem. -Akkor gyere velem játszani. -kérdezi és mintha egy halvány mosolyt láttam volna rajta.
-Ezer örömmel. -biccentek. -Ti pedig. -nézek Arisuékra emiatt muszály megtörnöm a szem kontaktust Chishiyával. -Tudjátok hol van a bár? -kérdeztem mire bólintottak. -Nagy eséllyel ott lesz Takeru, és ha oda értetek akkor csak közöljétek vele, hogy sajnálatos módon játszanom kell emiatt nem tudtak titeket körbe vezetni. -mondom mire bilolitottak. -Akkor viszlát. -mondom türelmetlenül mire intették és elmentek. -Végre. -sóhajtottam fel.
-Akkor megyünk? -kérdezte Chishiya mire bólnitottam és elindultunk a legközelebbi játék tér felé.

Úristen de régen volt rész már több hónapja, jesszus. Nem tudom mit mondhatnék azon kívül hogy sajnálom hogy nem hoztam részt de nincs ihletem ezt a rész is nehéz szülés volt. De azoknak akik még most is itt vannak üzenem hogy:KÖSZÖNÖM. Hogy ilyen türelmesek vagytok. És hogy:LOVE YOU♡
Remélem jól telt a nyaratok és kitartást a sulihoz.
De én most el köszönök lehet megint hónapokra (🙃) de ha nincs ihletem nem tudok mit tenni, de ez most mindegy.
További szép neonos estét, virágos reggelt és kutyás délutánt.💞