Fell in love with an English man

3. fejezet

Negyed óra múlva parkoltunk le a kedves kis étterem elõtt, és ilyedten realizáltam, hogy 5 percem maradt nyitásig. Gyorsan kipattantam a kocsiból, megköszöntem a fuvart (mégegyszer), és besiettem az épületbe.

Rögtön hátra mentem, ahol összefutottam Alice-el, a kit e legjobb barátnõmnek nevezhetek.

- Szia Lora, csak hogy beértél, azt hittem nem is jössz ma. - mondta, és átölelt.

- Én is örülök, hogy bent vagyok, volt egy kis bonyodalom.

- Miféle bonyodalom? - kérdezte Alice.

- Majd elmesélem munka közben. - feleltem, majd a szekrényemhez léptem, ahová beraktam a táskámat és a kabátomat.

Gyorsan ellenõriztem a külsõmet a szekrény ajtajára erõsített tükörben, majd becsuktam azt, és a vendégtérbe mentem.

Amikor beléptem a helyiségbe, Alice megfordította a nyitva-zárva táblát, úgy, hogy a nyitva felirat az ablak felé nézzen. Miután végzett, a pult mögé lépett, és faggatni kezdett a történtekrõl.

- Szóval mi is volt az a bonyodalom? - kérdezte kíváncsian.

Neki kezdtem a mesélésnek, de többször félbe kellett szakítanom a történetet, mert kikellett szolgálni az elsõ vendégeket. Mire a végére értem már 20 perc is eltelt nyitás óta, és ekkor a bonyodalomnak nevezett történések folytatódtak.

- Szóval azt mondod, hogy magas barna hajú, és sötétebb bõrû volt? - kérdezte Alice.

- Igen. - feleltem fel sem nézve a tanulnivalómból.

- Akkor most vedd le a szemed a könyvrõl, és emeld föl a fejed. - mondta meglepõdve, én pedig tettem amit mondott.

A tekintetem az ajtó felé vándorólt, ahol megpillantottam az épületbe lépõ Jude-ot. Eltátottam a számat, és alig tudtam leplezni meglepettségemet, amikor oda lépett a pulthoz, hogy rendeljen.

- Nem mondtad, hogy erre fele ilyen nehéz parkoló helyet találni. - nézett rám mosolyogva, mire az egész fejem vörös lett.

- Beszélhetnénk? - tettem fel a kérdést, és választ nem várva léptem ki a pult mögül, és félre húztam Jude-ot.