17. fejezet

317 5 1
                                    

A vendégek dél körül kezdtek el megérkezni. Elõször az én egyetemi barátaim jelentek meg, de fél órán belül már Jude csapattársai is jelen voltak.

A teraszon üldögéltünk Alice-el, és a vendég sereget bámultunk. Ebben Jude zavart meg, amikor hátulról átkarolta a nyakamat, és puszit nyomott az arcomra.

- Hogy érzed magad? - kérdezte, és kezei lejjebb vándoroltak a hasamra.

- Egész jól, de sokkal jobban izgulok, mint az elmúlt napokban. - válaszoltam neki, és hátra fordultam, hogy a szemébe nézhessek - És te? - kérdeztem vissza.

- Én remekül vagyok. - felelte mosolyogva, majd folytatta - Gyere, bemutatlak néhány csapattársamnak. - mondta, és a karomnál fogva felhúzott a kényelmes fotelból.

Mielõtt elindultunk rámosolyogtam Alice-ra, hogy ne haragudjon, amiért egyedül hagyom, de õ csak legyintett, és viszonozta a mosolyt. Kézen fogva lesétáltunk a teraszról, és egy 3 fõs társaság felé vettük az irányt.

Már csak pár lépésre voltunk tõlük, mikor észre vettek minket, és ránk szegezték tekinteteiket. Amikor oda értünk, hirtelen elképesztõ alacsonynak éreztem magam a 165 cm-el, a felém magasodó focisták között. Biztos voltam benne, hogy mindegyikõjük legalább 180 cm, és kicsit hátrább léptem, hogy ne keljen kitörnöm a nyakam, hogy szemügyre vegyem õket. Jude kezet fogott mindegyikõjükkel, majd hátra lépett hozzám, és bal kezével körbe ölelte a derekamat.

- Srácok, õ itt Lora. - mutatott be a társainak.

A focistákra mosolyogtam, akik felemelték kezüket üdvözlésképpen, és sorra felém nyújtották. Elõször a jobb szélen álló szõkés barnás hajú fiúval ráztam kezet, mire õ elárulta a nevét.

- Marco Reus, örvendek. - mondta mosolyogva, én pedig elgondolkodtam a név hallatán.

Fell in love with an English man Donde viven las historias. Descúbrelo ahora