Fell in love with an English man

15. fejezet

2 hónap elteltével már egész jól látható volt a gömbölyödõ hasam, amit a tanárok is észre vettek. Többen közülük oda jöttek hozzám, gratuláltak, és mindig megpróbáltak több figyelmet fordítani rám, mint az órájukra.

Közben Jude kérésére felmondtam a munkahelyemen, és hozzá költöztem. Messzebb volt az egyetem, de Jude minden nap bevitt, és haza is hozott. Így nem kellett olyan korán kelnem, de mostanában amúgy sem igazán alszom jól.

Az egyik reggel már fél 6-kor kipattantak a szemeim, és felülve kémlelten a kertet az óriási ablakon keresztül. Mindig próbáltam nagyon halk lenni, hogy Hogy fel ne keltsem a mellettem alvó focistát, de ez ma nem igazán sikerült.

Két kezet éreztem meg a derekamon, amik visszarántottak az ágyba.

- Felkeltettelek? - kérdeztem ilyedten a szemébe nézve.

- Nem. - válaszolta hunyorogva. - Aggódom érted, miért nem alszol? - kérdezte rémülettõl csengõ hangon.

- Nem tudok, izgulok a kicsi neme miatt. - vallottam be az igazat.

Néhány napja voltunk az ultrahangon, és megadtuk az orvosnak Alice elérhetõségeit, hogy megszervezhesse az úgy nevezett "gender reveal" partit. Jude csak mosolygott a hallottakon, közelebb húzott magához, és puszit nyomott a homlokomra.

- Ne izgulj, a neveket már kitaláltuk, innentõl kezdve a sorsa van bízva, hogy melyiket adjuk. - próbált megnyugtatni.

Hangosan felsóhajtottam, és a mellkasára hajtottam a fejem, mire õ lágyan cirógatni kezdte a vállamat.

- Te melyiket szeretnéd szívesebben adni? Lukát vagy Oliviát? -kérdeztem tõle.

Hosszú ideig nem válaszolt, és már-már azt hittem, hogy vissza aludt, amikor végre megszólalt.

- Oliviát, de bármi is lesz a neme ugyanúgy fogom szeretni. - válaszolta, és õ is felsóhajtott, mint én az elõbb. Legalább 10 perc telt el úgy, hogy nem szóltunk egymáshoz, mire Jude váratlanul megtörte a csendet.

- Mit szólnál hozzá, ha eljönne a partira néhány csapattársam is?