az éj egyetlen, végtelen eufória.
mit adott nem féltek elvenni, s égett a vágy, ömlött, kifogyhatatlannak bizonyult.
a táncoló tömegben úgy falták egymás ajkait, mintha a világ összedőlne, ha nem teszik.
bíbor színű ködben nyomta a kisebb fiú testét a hűvös falnak, zúgott a feje, szikrák pattogtak érintése nyomán a selymes bőrön.
a füstös, alkoholízű klubbot hamar otthagyták, szó nélkül.
kergették a szenvedélyt, futottak utána.
s minden az övék lett a sötét, holdfényszínű szobában.
a puha párnák közé csókolta, úgy ölelte, erősen szorította.
az övé volt.
végre az övé.
s a remegő, kisebb fiú semmit sem bánt.
végre ez az éj jelentett mindent, abban a pillanatban;
a végtelen csókok, a whisky ízű, megremegő lélegzet, az éjsötét sóhajok, az egymásnak feszülő, harmatban úszó testük.
így akart élni, s semmit sem bánni, sohasem.
YOU ARE READING
like stars ~ jikook |✔
Fanfiction"az első volt, s tudtam, nem az egyetlen, ártatlan, mégis aljas szórakozás volt minden, amit tettem." park jimin, a bájos, fiatal fiú, akinek elege lett a várakozásból és jeon jeongguk, aki túl régóta akarta őt. •jikook •bl •first love •short 《2023...
