jeongguk nem értette.
hitetlenül bámulta a kusza, sietve lekapart szavakat, hívogatta őt, millió üzenetet elküldött, de semmi válasz, csak a hűlt helye maradt a szépségének; csak az emléke és a sejteni vélt édes illata.
nem lehetett vége. ennek nem. sohasem.
oly' régóta akarta, oly' régóta sóvárgott utána, nem eresztheti el ilyen könnyen, mikor már annyira megszerette.
benne szeretett mindent, még a világot is, amelyet csak mellette látott szépnek és egésznek.
ő a mindene lett volna, s az is volt.
az iskolában végre látta, de ő nem kért belőle.
csúnyán összetörte.
azon az éjjelen a szívét adta, s a fiú darabokban adta vissza neki.
eltörte, olyan egyszerűen, olyan kegyetlenül...
neki semmit sem jelentett.
semmit sem jelentett az, hogy mennyire szereti.
azt mondta; feledje.
feledje az estéket, amelyek az övék voltak, az érintéseit, melyek bőrébe égtek, a lázas csókokat, melyek édességét most is érezné, ha a keserűség nem kúszna fel a torkán.
"feledd, ahogy engem." - hagyta ott ennyivel, semmi mással.
nem búcsúzott, csak otthagyta a szilánkok között.
kettejük szívének éles szilánkjai között.
أنت تقرأ
like stars ~ jikook |✔
أدب الهواة"az első volt, s tudtam, nem az egyetlen, ártatlan, mégis aljas szórakozás volt minden, amit tettem." park jimin, a bájos, fiatal fiú, akinek elege lett a várakozásból és jeon jeongguk, aki túl régóta akarta őt. •jikook •bl •first love •short 《2023...
