09 - feledd, ahogy engem

199 23 0
                                    

jeongguk nem értette.

hitetlenül bámulta a kusza, sietve lekapart szavakat, hívogatta őt, millió üzenetet elküldött, de semmi válasz, csak a hűlt helye maradt a szépségének; csak az emléke és a sejteni vélt édes illata.

nem lehetett vége. ennek nem. sohasem.

oly' régóta akarta, oly' régóta sóvárgott utána, nem eresztheti el ilyen könnyen, mikor már annyira megszerette.

benne szeretett mindent, még a világot is, amelyet csak mellette látott szépnek és egésznek.

ő a mindene lett volna, s az is volt.

az iskolában végre látta, de ő nem kért belőle.

csúnyán összetörte.

azon az éjjelen a szívét adta, s a fiú darabokban adta vissza neki.

eltörte, olyan egyszerűen, olyan kegyetlenül...

neki semmit sem jelentett.

semmit sem jelentett az, hogy mennyire szereti.

azt mondta; feledje.

feledje az estéket, amelyek az övék voltak, az érintéseit, melyek bőrébe égtek, a lázas csókokat, melyek édességét most is érezné, ha a keserűség nem kúszna fel a torkán.

"feledd, ahogy engem." - hagyta ott ennyivel, semmi mással.

nem búcsúzott, csak otthagyta a szilánkok között.

kettejük szívének éles szilánkjai között.

like stars ~ jikook |✔Where stories live. Discover now