Friend zoned -Daniel Ricciardo fanfiction-

5.

Daniel

Michael és Amy nagyon hamar megtalálták a közös hangot, az első pillanattól kezdve egymásra voltak hangolva, végig dumálták elől a klubhoz vezető egész utat. Ruby már teljesen más tészta volt. Hiába próbáltam bevetni a legmegnyerőbb modoromat, sajnos úgy tűnt nem jutunk egyről a kettőre. Feszültnek tűnt és kissé szomorúnak is. Annak ellenére, hogy elképesztően gyönyörű volt. Még sosem láttam göndören a haját, de határozottan úgy gondolom, hogy többet kellene így hordania. Egy egyszerű fekete ruhát viselt, ami meglátásom szerint túl rövid volt...bár be kell vallanom, ennek most inkább sokkal jobban örültem, mint bántam.

A klub előtt tényleg hatalmas volt a sor. Amikor kiszálltunk az autóból, ujjaimat azonnal összekulcsoltam Ruby ujjaival. A lány egy pillanatra megállt.

-Nem akarlak rögtön az elején elveszíteni a tömegbe – néztem rá mosolyogva.

-Lazíts, Ruby! – Lépett mellé Amy és vidám mosollyal arcán karolt Michael karjába – szórakozni jöttünk, emlékszel?

A lány erre csak megforgatta a szemeit. Amy és Michael nevetgélve indult meg előttünk, Ruby pedig nem ellenkezett tovább és így belevethettük magunkat a tömegbe. Hamar bejutottunk, köszönhetően annak, hogy miután a lányok felhívtak megejtettem egy-két telefont. Odabent is sokan voltak, de nem voltak zavaróan sokan. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy ahogy átléptük a bejáratot Ruby elengedte a kezemet és azonnal távolabb is lépett tőlem egy kicsit. Továbbra is a ruháját igazgatta.

-Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? – Léptem a lány mellé és úgy suttogtam bókjaimat, hogy csak Ő hallja. Imádtam nézni ahogy elpirul.

-Köszönöm – nézett rám kissé zavartan és füle mögé tűrt egy kósza tincset – iszunk valamit?

Bólintottam.

Felmentünk a VIP részlegbe, a lányok pedig elsiettek a mosdóba, így addig hasznosítottam magam és kértem mindannyiunknak egy-egy pohár pezsgőt. Nem tudtam mit isznak...így biztosra mentem. Amy és Ruby nevetgélve jött vissza, elvették a poharakat majd koccintottunk. A zene nem volt túl hangos...utáltam azokat a helyeket ahol annyira üvölt a zene, hogy még egymást se halljuk. Gyönyörű és elegáns volt a berendezés, úgy tűnt tényleg mindenki jól szórakozik. Leültünk és beszélgetni kezdtünk, azonban Amy hamar megunta és ellentmondást nem tűrően vetette bele magát Michael társaságában a tömegbe.

-Táncolunk? – Nézett rám Ruby hirtelen.

A meglepettségtől egy pillanatra szólni sem tudtam, de azért annyira összeszedtem magam, hogy bólintsak. Mármint...ne értsen félre senki, nyilván táncolni akartam, de arra nem számítottam, hogy Ő lesz az aki először feldobja az ötletet.

Felálltam és gyorsan megigazítottam a ruhámat majd kezemet felé nyújtottam.

-Hölgyem – szólítottam meg, Ruby pedig finoman elmosolyodott és megfogta a kezemet. Megindultunk a barátaink után a tömegbe. Pörgős számok szóltak, pillanatok alatt sikerült kizárnom a külvilágot úgy tűnt nem csak én voltam ezzel, mert a következő percekben, Ruby arcán is őszinte mosoly ragyogott, együtt táncoltunk, hangosan kiabáltuk a dalszöveget...énekésnek azt ugyanis nem nevezném. Mellettünk ott volt Amy és Michael is, akik szintén csatlakoztak hozzánk.

*

Ruby

Nem akartam megzavarni azzal drága barátnőmet, hogy arra kérem jöjjön el velem a mosdóba. Úgy tűnt Michael és Ő nagyon jól megértik egymást, legalábbis erre következtetek abból, hogy hosszú-hosszú perce szorosan összebújva csókolóznak a táncoló tömeg közepén. Nem kárhoztatom érte a lányt, Michael nagyon jól nézett ki. Daniel ismét elment italokért, én azonban nem bírtam kivárni. Mivel lejöttünk a VIP részlegből, így egész csinos sort kellett kivárnunk. Beleértve a bárpultot és a mosdót is, ahol kb. tíz percet vártam a soromra. Miután végeztem örömmel konstatáltam, hogy fürjeim még mindig tartják magukat és a sminkemet is sikerült az arcomon tartani. Nem mintha olyan sok festékről lenne szó.