Szomszédom egy démon (Bakugou x Reader ff)

😈10. fejezet😈

Az ajtó csapódására (Név) kisietett a férfihoz. Eddig mindent a konyha ablakából figyelt így tudta, hogy a démon nagyon mérges valami miatt. Mérges? Az nem kifejezés. Konkrétan felkapta a másik démont és eldobta őt. Nagyon rossz hírt kaphatott az nem vitás. Az arcát figyelte, ahogy belépett a házba és az minden volt csak nem nyugodt.

- Baj van? - kérdezte tőle, mire Katsuki sóhajtott és legyintett egyet.

Ezután a lány érdeklődve figyelte, hogy Katsuki a szobájába ment, majd pár perc múlva teljesen felöltözve lépett ki. A nappali egyik szobrához lépett, majd egy határozott mozdulattal elfordította a fejét. A fal erre megmozdult, majd egy fegyverekkel teli titkos szekrény jelent meg. Katsuki mindenféle fegyverrel felszerelte magát. Tőröket dugott a kabátjába, az övébe és a csizmájába. Hátára két szikrázóan vörös kardot csatolt, majd két pisztolyt is elrakott. A lány érdeklődve nézte, ahogy a démon felszerelkezik. Harcba indult, ezt már az első pillanatban tudta. Valamiért ennek tudatától aggodalom kezdte  kebelezni a lelkét. Féltette őt.

- Elmész? - kérdezte végül a lány, mire Katsuki befejezve a felszerelkedést a fegyverekkel megfordult és bólintott.

- Néhány idióta barátom bajba került. A Pokolba kell mennem, hogy kiszabadítsam őket, ami rohadt veszélyes lesz rám nézve - magyarázta a férfi.

- Veszélyes? Miért? Démon vagy. Akkor miért lenne veszélyes a Pokolba menned? - kíváncsiskodott a lány mire a szőke démon csupán vállat vont. - Katsuki!

- Nem fontos. Ne foglalkozz azzal - tért ki a válasz alól Katsuki, majd a lányhoz lépett. - Az a fontos most, hogy el kell mennem.Te pedig vigyázz magadra és ne keveredj bajba, míg távol vagyok. A Pokolból nem tudom érzékelni, hogy mikor vagy veszélyben. Épp ezért tartsd távol magad a bajtól.

- Mielőtt nem ismertél is vadász voltam és most is az vagyok, ha nem rémlik számodra, démon. Ha bajba is kerülök, az az én gondom - emelte fel fejét büszkén. Ő aztán nem szorul senki segítségére. Katsuki ezt látva odahajolt és megharapta az alsó ajkát.

- Ne ingerelj, baba - súgta fülébe.

- Te most komolyan megharaptál? Hogy merészelsz..

- Ne kerülj bajba - vágott a szavába. - Figyelmeztetlek, bébi. Ha visszatérek és a tested tele lesz sebekkel az ágyamhoz kötözlek és addig ott foglak tartani míg én úgy nem döntök, hogy elmehetsz - magyarázta neki és teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a lány támadni akart.

- Mi? Milyen jogon merészelsz ilyet mondani? Azért, mert csókolóztunk még nem vagyok a tulajdonod! - szólt a lány mérgesen.

- Erről vitatkoznék - vigyorodott el Katsuki. - Azonban komolyan beszélek. Ha elfelejtetted volna még tartozol nekem mert megmentettem az életed, ezért amíg nem döntök arról miképpen törlesztesz, hozzám tartozol. Szóval, légy jó és ne kerülj bajba - mondta neki mire a lány megforgatta a szemét. 

- Öntelt és arrogáns egy démon vagy. Attól, hogy alkut kötöttünk, nem vagyok a tiéd. Értetted? - sziszegte mérgesen és, hogy nyomatékosítja szavait megbökte a férfi mellkasát. Katsuki a kezére nézett, majd mintha a lány egy gyújtót kapcsolt volna be hirtelen lecsapott és  vadul megcsókolta.

(Név) dühösen püfölni kezdte mellkasát. Egyszer engedett a vágyának, hogy megtudja milyen egy igazi csók, de egy következő már nem szerepelt a listáján. A férfi egy démon, aki most is a Pokolba indult, a szülőotthonába. Ő pedig az ilyenek ellen harcol. Ez mutatja, hogy nem kéne hagynia, hogy újra megcsókolja, nem kéne élveznie és nem szabadna ilyen gyengének lennie a karjaiban. Katsuki szétfeszítette a lány ajkait és nyelvét átdugva a résen vad táncra hívta nyelvét. (Név) felnyögött és hagyta magát. Vad, heves csókjuk szinte nem akart abbamaradni és (Név) nem értette miért nem képes ellökni a férfit vagy csak simán hátra lépni. Megtehetné, hiszen nem tartsa erőszakkal a testénél. Meg is kéne tennie, egyetlen lépés csupán.