Katsuki sokáig ébren őrizte társa nyugodt alvását, de végül az eltelt napok feszültsége őt is letaglózta. (Név) puha testét magához szorította miközben kezét közvetlenül a lány szíve fölé ejtette, csak hogy érezze azt, hogy életben van, majd mély álomba merült.
Ismerte ezeket az ujjakat. Teste ismerősként üdvözölte és belesimult az érintésbe. Úgy reagált rá, mint ahogy minden férfi tenné, ha a kedvese simogatná azon részeit, amitől elveszíti a fejét. Katsuki ezért hagyta, hogy a kedvese úgy simogassa, ahogy eddig még senkinek se engedte meg. Hagyta, hogy csókokkal halmozza el nyakát, mellkasát és teste többi részét. Amikor pedig már szinte az önuralma határán volt emlékeztette magát, hogy fogja vissza a benne lévő démoni énjét. A lány, Yui, nem tudná elviselni az ő erejét. Egyszer már megpróbálta, egyszer már megmutatta neki vad énjét és a lány megijedt. Elviselte, hogy kiabált, káromkodott és morgott rá, de az összes többitől, amitől Katsuki az volt aki, egyszerűen rettegett.
Épp ezért, mikor már nem bírta tovább a lány csókjait kinyitotta a szemét és kissé eltolta magától Yui-t.
- Katsu? - nézett rá a lány értetlenül, elvégre nem értette miért állította meg őt Katsuki.
- Lánc - nyögte ki a démon azt az elviselhetetlen szót. Gyűlölte még csak a gondolatát is, hogy a csuklóját szorosan az ágyhoz kötözze valaki, de a lány csak ily módon mert elmerülni vele az élvezetekben, mert anélkül félt, hogy Katsuki dühöngő démonná változik. Emiatt volt csak képes elfogadni, de az nem jelentette azt, hogy szerette volna. Utálta az ilyen kiszolgáltatottságot. Utálta, hogy nem lehetett úgy Yui-val, ahogy ő akarta. Utálta, hogy ő egy démon volt.
- Köszönöm - mosolygott rá Yui, majd leszállva az ágyról, megkereste a láncot és profi mozdulatokkal az ágyhoz láncolta a férfit. Katsuki mélyen eltemette magában a megalázottság és fájdalom érzetét, elvégre mindezt a lány miatt képes elviselni, mert szerette őt. Ha Yui képtelen elfogadni a démoni részét, akkor tesz róla, hogy soha ne kelljen szembesülnie vele.
Yui a lánc felhelyezése után a férfira mászott és a maga megszokott módján szerzett örömet mindkettőjüknek. Bár Katsuki élvezte, örömét lelte a Yui-val való együttlétben, mégis mindig egy űr volt a szívében annak tudatában, hogy a lány sose fogja teljesen megadni neki, hogy úgy tegye magáévá, ahogy ő akarja.
Démoni és sárkány ereje sose törhetett felszínre mikor Yui-val volt.
Pár óra múlva, miközben Yui a mellkasán pihent Katsuki a láncokra nézett. Félelem kebelezte be a lelkét. Nem bírja tovább elviselni ezt.
- Vedd le a láncot! - mondta Yui-nak, aki miután ránézett bizonyára olyat látott amit nem akart, mert gyorsan lemászott róla és messzire lépett az ágytól. - Vedd már le ezt az átkozott láncot!
- Ha megnyugszol, nyomban leveszem - felelte neki, mire Katsuki morogni kezdett.
- Vedd le, különben eltöröm az ágyat! Esküszöm, hogy megteszem. Vedd már le! - kiáltott fel Katsuki. Érezte, hogy ha nem szabadítsa ki őt a lány, akkor dühöngeni fog. A sárkányok nem szerették, ha túlzottan sokáig láncon lógnak, ahogy a démonok se igazán. - Gyerünk!
- Nem fogsz bántani?
- Akkor foglak bántani, ha nem veszed le rólam ezt a kicseszett láncot!
A lány habozni látszott, de végül előkereste a kulcsot és kinyitotta a láncait. Katsuki végre felállhatott és morogva felpattant, majd miután magára kapta nadrágját kiviharzott a házból. A szabad levegőn nagy lélegzetet vett, majd Yui-ra nézett, aki sietve lépett ki az ajtón.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Szomszédom egy démon (Bakugou x Reader ff)
Фанфик(T/N) élete születése pillanában véget ért volna. Hogy miért? Mert egy démonokkal teli világban született meg és mert ahogy világra jött anyját egy démon meg is ölte. Az ő életének is ekkor lett volna vége, de valaki megmentette. Hogy kicsoda? A...
