(Név) szinte sóbálvánnyá válva nézte a gyönyörű nőt, akiről Katsuki az imént közölte, hogy a sárkányok királynője. Ráadásul, ha ez nem lenne elég arra, hogy megrökönyödjön, a nő egyben Katsuki édesanyja is volt. Vagyis Katsuki nem csupán egy mester démon volt, de ő volt a sárkányok hercege. A trónörökös. Először képtelenségnek hitte, de ahogy belegondolt, a férfit mindig körülvette egyfajta elegancia és visszafojtott viselkedés, ami csak a nemesekre volt jellemző. Még akkor is visszafogta magát, mikor érezhetően dühös volt. Csupán akkor mutatott magából mást, mikor a szenvedély elborította őt, mert olyankor vad és fékevesztett volt, aminek nem tudott ellenállni a csókok közepette.
Ahogy ezt végig gondolta jutott el a tudatáig, hogy Katsuki felállt és egy könnyed csókkal üdvözölte anyját. Gyorsan ő is felpattant, de a sebe közben megfájdult, ami halk nyögésre késztette. Katsuki rögtön visszalépett mellé és hátára tette kezét.
- Óvatosan. Mondtam, hogy még ne ficánkolj - mondta neki, mire a lány mérgesen rávetette szempárját. Végül nem mondott neki semmit, csak meghajolt az asszony előtt.
- Felséges asszonyom. Hálásan köszönöm, hogy itt tartózkodhattam erre a pár napra és sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam - köszönt illedelmesen a királynőnek.
- Ugyan. Először kért tőlem ilyet a fiam, így örömömre szolgált, hogy segíthettem neki ezen a téren - mosolygott rá a nő, majd közelebb lépett hozzájuk. - Kérlek, feküdj csak vissza. Még nem gyógyult be teljesen a sebed. Nem szabadna még felkelned.
- Látod, mondtam neked, hogy ne mocorogj annyit - villantott rá egy vigyort Katsuki.
- Te csak ne mondj meg nekem semmi ilyesmit. Később még számolunk - sziszegte a démonnak.
- Miért is? - döntötte félre a fejét Katsuki kíváncsian.
- Azért, mert elfelejtetted közölni velem azt a tényt, hogy te vagy a sárkányok hercege és ezért most kellemetlen helyzetbe hoztál - vágott vissza (Név).
- Ne aggódj, édes gyermek. A fiam előszeretettel titkolja a kilétét. A szülei előtt még azt is eltitkolta, hogy létezik, csak mikor már majdnem megszültem őt jelezte, hogy ő igenis van - kacagott fel az asszony, mire Katsuki kissé elpirulva motyogott magában valamit. - Hogy mondod, hercegem? Nem értettem kristálytisztán.
(Név) kissé meghökkenve nézte, hogy Katsuki viselkedése mennyire más lett hirtelen. Szinte már zavarba jött attól, ahogy az anyja beszélt hozzá.
- Nem mondtam semmit, anyukám - válaszolta a férfi.
Az anyja eltűnődve nézte őt, majd mosolyogva (Név) felé fordult újra.
- (Név) a neved, ugye?
- Igen, felséges asszonyom - mondta a lány.
- Hagyjuk ezeket a formaiságakat. Hívj csak egyszerűen Mitsuki-nak - mondta neki.
- De hát..
- Egy szót se többet. Hadd nézzem meg inkább a sebed. Kacchan szívem, ha kérhetlek - intett kezével az asszony az ajtó felé. A férfi szavak nélkül is értette.
- Már indulok is. Mivel jó kezekben hagylak, nem aggódom, hogy nem követed az utasításait, de azért sietek vissza, ahogy tudok - mondta a lánynak, majd könnyedén megcsókolta ajkait és sietve távozott.
(Név) elvörösödve hajtotta le a fejét. Katsuki a királynő szeme láttára csókolta meg? Megbolondult talán?
- Egészen különleges kislány lehetsz - mondta neki a nő, mire ráemelte a szemét.
YOU ARE READING
Szomszédom egy démon (Bakugou x Reader ff)
Fanfiction(T/N) élete születése pillanában véget ért volna. Hogy miért? Mert egy démonokkal teli világban született meg és mert ahogy világra jött anyját egy démon meg is ölte. Az ő életének is ekkor lett volna vége, de valaki megmentette. Hogy kicsoda? A...
