Vágyak

Második

Bess letörölte kezével a bepárásodott tükröt, majd megtörölte vizes tincseit. A zuhany nagyon jót tett neki. Ráadásul egy rövid időre megfeledkezett az új szerzeményéről is. Mielőtt kilépett volna a fürdőből maga köré tekerte az egyik törölközőt. Ahogy elhagyta az apró helyiséget, rögtön megtorpant. Mi a franc? – gondolta megborzongva és ennek semmi köze nem volt a hideg levegőhöz. Az android szeme nyitva volt és egyenesen rámeredt. Íriszei enyhe kékes fényt árasztottak. Az érintőpanelje is villogott. Ez lehetetlen, mivel ő nem kapcsolta be. A robotok sosem aktiválódnak maguktól. Bess szorosabban markolta maga körül a törölközőt, ahogy közelebb lépett. Meglengette a kezét a gép szeme előtt, hogy reakciót váltson ki belőle, de úgy tűnt mindez nincs rá hatással.
– Biztos csak valami rendszerhiba – suttogta a lány. Meredten nézett az androidra és az visszabámult rá, pislogás nélkül. – Te jó ég, ez nagyon para – morogta miután kicsit megnyugodott. Bess félrebillentette a fejét. Lehet, hogy elkellene olvasnia a használatiutasítást, gondolta szórakozottan. Azonban, akkor muszáj lesz kinyitnia a dobozt. Az ajkába harapott.
Előbb felöltözik. A szekrény felé vette az irányt. Egy kis lakásban lakott, ahol a háló és a konyha egy helyiségként üzemelt, csupán a fürdő kapott külön helyet. Ahogy leeresztette maga köré tekert anyagot, magán érezte az android tekintetét, de ez abszurd volt. Ráadásul a gépek amúgyse legeltették a szemüket a nőkön vagy a férfiakon, mivel az nekik nem számított.
Bess gyorsan megfordult, de a gép továbbra is előre meredt. Kezd paranoiás lenni...
Gyorsan felkapta a pizsomáját, ami egy tirkóból és rövidnadrágból állt, majd visszament a dobozhoz. Oldalt egy gomb nyitotta a tárolót, de a lány habozott. Felemelte a kezét, de a gomb fölött lebegett az ujja, mintha attól tartott volna, hogy a kinyitás után már nincs visszaút és valami meg fog változni.
– Hülyeség – motyogta és mielőtt meggondolhatta volna magát kinyitotta a dobozt. Az ajtó sziszegve húzódott oldalra. Bess közelebb lépett az androidhoz és a doboz belsejét vizsgálta.
– Oké, nézzük csak. Valahol itt kell lennie a használati útmutatónak – beszélt szórakozottan. – Vagy talán valami beépített útmutatód van? – nézett a gép arcába, ami ekkor megmozdult. A lány sikítva hátrébb ugrott és minden bizonnyal hanyatt vágódott volna, ha az android nem ragadja meg a derekánál fogva. Bess szeme kidülledt és levegő után kapkodott.
Ez lehetetlen! Nem mozoghatna, míg nincs beállítva. Az még hagyján, hogy bekapcsolódott, de nem mozoghatna. Bess döbbenten meredt az androidra, az arca hihetetlenül közel volt az övéhez. A lány keze a karjába kapaszkodott. Nem tudta miből készítették, de tapintása épp olyannak érzete, mint az emberi bőrt. A lány arca felhevült, ahogy megérezte a csupasz combjának nyomodó szerszámot. Oké, oké! Ebben nincs semmi szexuális, nyugtatta magát. Ezek csak gépek, amikor begerjednek, az sem valós. Azért történik, mert arra kérik őket.
Bess keze az android mellkasára csúszott, hogy eltolja magától, azonban az meg se moccant.
Eszébe jutott, hogy a robotok hangvezérlésre kikapcsolhatóak. Csupán a típus szám kellett. A dobozra pillantott, amin fel is volt tűntetve. – SK-6996, kikapcsolás!
– Sajnálom, ez a funkció nem elérhető – szólalt meg az android, újra ledöbbentve a lányt. A beszédfunkciót is külön kellett aktiválni, erre ez simán kommunikál vele. Nagyon hibás gépet kapott, az már biztos.
– Bazd meg! – szitkozódott a lány. A gép annyira emberi mimikát produkált, hogy a Bess majdnem elnevette magát. Azonban a jókedve nem tartott sokáig.
– Rendben.
A lány felsikkantott, ahogy a gép hirtelen felkapta, mintha semmi súlya nem lenne és lábát a dereka köré rendezte. Ez biztosan egy rossz álom, gondolta megrökönyödve. Bess megérezte a közöttük húzódó merev szerszámot. Vékony pizsamája nem sokat segített. A mellbimbója önkéntelenül is feszessé vált, ahogy az android farka nekidörgölőzött. Próbált hátrébb helyezkedni, hogy a bőrük ne érjen egymáshoz és a lehető legkisebb felületen súrlódjanak. Bár korántsem volt kellemetlen, de ezt minél előbb le kellett állítania.
– Nem-Nem. Ez csak egy kifejezés! Nincs szükségem ilyen szolgáltatásokra! – kiabálta a lány még jobban elvörösödve. Úgy tűnt vigyáznia kell mit mond... Az android szerszáma továbbra is mereven állt, készen a behatolásra, azonban a földre eresztette Besst. A lány megköszörülte a torkát. – Szóval miért nem használható a kikapcsolás funkció?
Az android nem felelt, mire Bess bosszúsan felnyögött. Persze, most bezzeg hallgat. Legnagyobb döbbenetére a gép ujjai kicsit a bőrébe mélyedtek.
– SK-6996, szeretném, ha elengednél! – kérte és a kérése azonnal teljesült. Bess az ajkába harapott, ahogy ránézett. – Szereznünk kell neked valami ruhát.
– Nem felel meg az ízlésednek a külsőm? – kérdezte az anroid. – Tudok rajta változtatni. Mire vágysz?
Még csak az hiányzott volna, gondolta a lány. Ha ennél is emberibben nézne ki, akkor képes lenne megfeledkezni arról, hogy micsoda valójában. Hogy nincsenek érzései és csupán egy gép. Azonban mielőtt bármit is mondhatott volna, az android átalakult. Kupasz fejét lágy szőke tincsek fedték, amelyek enyhe hullámokban értek egészen az álla alá. A fémes színt, emberi bőrszín váltotta fel, méghozzá csodálatos bronzos. Lágy borosta fedte az arcát. Úgy festett, mint valami szexi szörfős. Most már tényleg úgy nézett ki, akár egy férfi. Egy nagyon jóképű férfi. Bess nem tudta megállni, kezét az arcához emelte. Tudnia kellett, hogy érződik-e a borosta és legnagyobb megdöbbenésére érezte. Hogyan hozták ezt létre? Nem csoda, hogy több milliárdba került egy ilyen robot.
– Még mindig kell neked ruha – nyögte ki a lány.
– További változtatásra szorulok? – vonta fel egyik szemöldökét. Bess megrázta a fejét.
– Nem mászkálhatsz meztelenül.
– Értem.
– Szerintem mára tudok adni neked egy nadrágot.
A lány a szekrényhez sietett és letérdelt, hogy alulról előkeresse a régi, kinyúlt tréning nadrágját. Holnap majd szerez a laborból neki néhány holmit. Senki sem fogja észrevenni. Mikor hátrafordult, éppen szemközt találta magát SK-6996 ágyékával, ugyanis az android időközben hangtalanul a háta mögé került.
Bess lehunyta a szemét és úgy nyújtotta át a nadrágot.
– Ezt vedd fel! – mondta rekedten. Miután hallotta a ruha anyagának surlódását felállt és úgy nézett a másikra. – Mégis mihez kezdjek most veled? – kérdezte csakúgy magától.
– Azt teszel velem, amit szeretnél – mosolyodott el az andorid, ami megint annyira emberi volt, hogy Bess eltátotta a száját. Miért kell ezeknek a gépeknek eljátszaniuk, hogy éreznek? Miért nem tud érzelemmentesen meredni rá?
– Aludnom kell – sóhajtott nagyot a lány és az ágy felé igyekezett. Túl fáradt volt ahhoz, hogy most ezzel foglalkozzon. Holnap, kipihenten majd átgondolja a dolgokat. Befészkelte magát a takarók közé, aztán meglepődve kapta hátra a fejét, amikor az ágy besüppedt mögötte. Az andorid követte, pedig ő nem adott erre parancsot. Mondjuk nem kellett volna meglepődni... Ez a gép csupa olyasmit tett, amit ő nem kért. Még soha nem hallott hasonlóról. Minden robot engedelmeskedett és csak bizonyos helyzetekben hoztak saját döntéseket, a programjuktól függően. Arról nem is beszélve, hogy bármikor ki lehetett őket kapcsolni!
Bess egészen a falig hátrált, bár ezzel csak azt érte el, hogy sarokba szorította magát. Az android hozzá simult. Kezével köröket írt a derekán. Túl jó érzés volt... A lány legszívesebben a karjaiba simult volna.
Fel kell vennie a kapcsolatot a gyártóval, hogy megszabaduljon tőle.
Majd holnap foglalkozik ezzel, gondolta elnyomva egy ásítást.